Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - MŰHELY - Szekér Endre: Nagy Lajos és a Kiskunhalom

korlátja a valóságábrázolásnak. A Göre Gábor-elbeszélésekből ismert lenézett, ügye- fogyott paraszti figura teljesen idegen a valóságtól. Nagy Lajos szembeszáll a korabeli parasztábrázolással (illetőleg annak hibáztatott egyik szemléletével). Kiskunhalom nagyközséget és lakóit valóban nem „lenézőn” vagy „eszményítve” mutatta be. Nem emel ki „hősöket”, a műnek nincsenek a kis- vagy nagyepikai művekben megszokott „főszereplői”. Főszereplő maga a nagyközség: Kiskunhalom. Szereplői a mű különböző fejezeteiben előtűnnek, találkoznak valakivel, egy-egy epizódban főszereplővé válnak, de később eltűnnek, mások jelennek meg, ők válnak fontosabbá. Ezt a végtelenül érdekes és eredeti ábrázolási módot már a megjelenés után észrevették: Dos Passos-i filmszerűséget, szaggatottságot, gyors tempót figyeltek meg a műben. A szereplőknek sokszor alig van közük egymáshoz, néhányszor látszólag egymástól függetlenül dolgoznak, üzletet kötnek, fürödnek, orvost hívnak, egy eltűnt férfi sorsát nyomozzák stb. Mégis valami összetartja őket, az alakok szervesen beleillenek egy képzelt csoportképbe. Illyés Gyula ezt a mű szerves egységének nevezi, úgy érzi, hogy a szereplők sorsát „egy erő mozgatja”. Emeljünk ki egy szereplőt a Kiskunhalomból! Özvegy Kis Gáborné a Petőfi utcában lakik. Öreg, hetvenen felül van már. Férje napszámos volt, húsz esztendeje meghalt, utána nem sok maradt. Hirtelen, röviden így mutatja be őt pár mondattal az író, majd elmondja, hogy csak Ferenc fiától várhat segítséget. Két vonást emel ki Nagy Lajos az öregasszony jellemzésére. Egyrészt öreges bőbeszédűségét, szószátyárságát, másrészt a családjával való kapcsolatot. Kisné találkozik az orvossal. Ez a pár mondat elegendő arra, hogy az orvost bizonyos értelemben véve felületes szavaival is jellemezze („Mozogni kell, Kisné, járni! . . .) Utána Kisné kimegy a piacra, szőlőt ad el. Majd kicsit részletesebben írja le a menyééknél töltött perceket: a felesleges ételkínálás kínos pillanatát, a düh fellobanását stb. Ezek a jelenetek szétszakítva, egymástól távolabb szerepelnek. Mégis ez a töredezettség is remek lehetőséget ad bizonyos vonások kiemelésére, ismétlődő jelenetek, párbeszédek ábrázolásával. Itt Kisné és családja kapcsolatára gondolunk: beszél róluk, elmegy hozzájuk (ami veszekedéssé fajul), majd panaszkodik ezután . . . így áll össze egy kis „egész”, Kisné jelenete.

Kodolányi János is határozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy Nagy Lajos „legbensőbb konfliktusai szociális konfliktusok.” A Kiskunhalomról alkotott kép sem idilli. Éles társadalmi ellentéteket ábrázol, mely az egész falu rajzát, az emberek sorsát (és egymás közötti kapcsolataikat) meghatározó jelleggel befolyásolják. Visszavisszatér Kiskunhalom részletező faluképében az úr és a cseléd viszonya, ellentéte. Fleischerné egyértelműen ellenségesen néz a neki kiszolgáltatott cselédre, aki „lopja a cukrot”, és próbát tesz, megszámolja a kockacukrot, hogy rábizonyíthassa a „lopást.” De a lányban is éles indulatok feszülnek: „az arca még piros az indulattól, a tehetetlen szégyentől. Szeretné megfojtani azt a kegyetlen, gyűlölködő élőlényt, akit neki szolgálni kell.” (A kor magyar irodalmában közismert példa ez ellentét regényben történt feldolgozására: Kosztolányi Dezső Édes Annája. Ott „drámává” izzik ez ellentét, itt az egységes falukép egyik mozzanata.) Hasonlóképpen éles ellentét feszül a földbirtokos és a paraszt között. Nagy Lajos apróbb jelenetekben mutatja be Weisz urat, akiről még nem sejtjük, hogy milyen ember. Újra és újra felvillan az alakja (természetesen hozzátartozik ő a harmincas évek magyar falujának képéhez). S az ellentétet most egy kis drámává formálja az író: Weisz úr és Mándli között nézet- eltérés alakul, a párbeszéd hevesebbé válik. A kínzó csendben egyszer csak Mándli Sándor tehetetlen dühében hasba rúgja a lovat (a gazdája helyett). Szó szót követ, Weisz úr pofon üti Mándlit, ő meg a járomszöggel rohan Weisz felé, de elrántják. S az úr kocsisa összeveri a „lázadót”. A jelenet parányi, pár oldalnyi. Ereje azonban nagy, sodrása drámai. Benne van a kiszolgáltatott paraszt és a korlátlan hatalmú úr

64