Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Felvonulás
kezdik meg az olajoshordók szériáját is. Még három jelzést ebből az évből: Az alumínium árucikkeket nem festeni, hanem vegyi eljárással színezni, azaz eloxálni úgy, hogy az többé kifakulhatatlan és leverhetetlen legyen; feladatul kapják a háztartási hűtőgépekkel való kísérletezést; László Károly, egy később igen szerencsésnek bizonyult pillanatban „belopja” a gyárba a szódavíz-szifon gyártásának ötletét — íme az apró jelek, mikben akkor még maguk sem fedezték fel a későbbi nagy termelési felvonulás csíráit. A város sem. A munkanélküliség ekkorra már enyhült, mert nem csupán a két nagy gyárban dolgozott csaknem 1800 ember, s közöttük több mint 500 nő, hanem a város egyéb üzemei és vállalatai is jócskán növekedtek, és már 1955-ben 625 millió forint értéket állítottak elő. A Magasépítő Vállalatnál kereken 400-an dolgoztak, a Felsőruha Ktsz-nél csaknem 150. Úgy hogy ha az összes többi munkahelyet is beszámítjuk: Vasipari Vállalat, Asztalosipari üzem, Háziipari Vállalat, Építőipari Ktsz. Autóközlekedési Vállalat, és a többi közlekedési, kereskedelmi, szolgáltatási üzem — akkor Jászberényben 1956 őszén mintegy 9000 ember dolgozott nem-mezőgazdasági szektorban, az összes keresőknek (kerek számban 12 700) csaknem pontosan kétharmada. Helyben. Másik harmada eljáró munkás. A háború befejeztével mélypontra süllyedt életszínvonal 1948-ra elég jól fellendült, bizonyítéka ennek az is, hogy a kormány három évvel a felszabadulás után el tudja törölni a jegyrendszert — 49—50-ben azonban akkorát csökkent megint, hogy ötven december elsejétől újra járni kellett a tanácsházára, a havi bilétákat átvenni. Utólag is nehéz eldönteni, mi volt a meghökken- tőbb ebben a fordulatban: a váratlansága, vagy a brutalitása? Józan ésszel ugyanis arra lehetett számítani, hogy az 1948-ra elért szint növekedni fog, nem csökkenni. Különösen, hogy a proletariátus hatalma a nép államát hozta létre. Ezzel szemben az 1953-as tavaszi életnívó már-már az 1945-ös alá süllyedt. Nos, 1953 nyarától emelkedni kezdett megint, s bár ötvenötben tapasztalható volt némi visszaesés, az 1954 végén megszüntetett jegyrendszert nem vezették be újra, hanem ötvenhatban tovább emelkedtek a bérek, javult a közellátás. Ám nemcsak a gyomrunkról volt szó, persze. 1956-ban már újra rendszeressé vált az az 1949-ben elhagyott, és 53-ban újrakezdett gyakorlat, hogy ünnepségeken, gyűléseken, felvonulásokon a Himnuszt énekeltük, sőt itt-ott a Szózatot is, a Marseaillest és az Internacionálét sem elhagyva persze. Ez fontos jelzés, de ez is csak jelzés, mint a továbbiak: 1956-ban már nem számított föltétien ellenségnek, de legalábbis gyanús alaknak az, aki vasárnap elment a templomba. Az orosz nyelv mellé egyre több gimnáziumba vezették be a második idegen nyelv tanítását. Jászberényben újjáalakult a Hazafias Népfront városi és járási szervezete, és előadásokat kezdett a városi értelmiségnek (amelyik ekkoriban már nemigen ment el az ilyenekre), valamint a tanyai lakosságnak (akik viszont elmentek, mert számukra ez még új volt). Sőt, július végén meglepő hirdetmények jelentek meg Berényben és a jász föld falvaiban: A plakát nemzetiszínű keretezésé' volt, s nem úgy kezdődött, hogy Rendelet vagy Felhívás, hanem: Meghívó. S ki hívott? Első helyen a Népfront, s csak utána a Tanács. Hova hívott? Mezőgazdasági kiállításra, méghozzá magyaros vendégszeretettel! Milyen indokkal? ......mert valóban a jász becsület kérdése, hogy értékeinket országvilág előtt bemutassuk.” A meghökkentően új szóhasználat mellett azonban a félmúlt kor idiómái sem tűntek el, mert például felhívták a járás dolgozóit, hogy „teljes erővel támogassa a mezőgazdasági kiállítás ügyét”. Vagyis: a végén mégiscsak kisült, hogy ügyet csináltak ebből is, ahelyett, hogy kedves, kellemes eseménynek szánták volna, mert ráadásul felette kétségesnek mutatkozott, hogy a világ, de akár az ország 1956. augusztus 4-én és 5-én a jász mezőgazdasági értékek megtekintése céljából Jászberénybe seregük. És persze milyen az a magyaros vendégszeretet, ahol például 60
