Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Ember Mária: Szerelmünk, Pentele (elbeszélés)
adódóan, mindig vágyódott a diákok közé. Függetlenített ififunkcionárius sem akart lenni, de hát meggyőzték. Savanyú mosollyal vette tudomásul önnön vágyát, hogy szívesen megaludt volna ma éjjel e sátrak valamelyikében. Az a nő, ott a pincében -. . hány osztályt járhatott? UTÓJÁTÉK — Már várják az elvtársat — mondta a portás néni a nagy sofőr-bundában. — Együtt ül a bizottság. Az instruktor kettesével szedte a lépcsőket, bár nem tudta, miféle bizottság. — Szervusztok — lépett be, s nézett körül. — Foglaljon helyet — mondta egy jólismert hang, eddig nem ismert hivatalossággal, és egy kéz a hosszú asztallal szembefordított szék felé intett. Az asztalnál valaki előrenyújtotta a bal karját és a jobb mutatóujjával dobolni kezdett az órája lapján. Az instruktor megijedt; nem tudta, hogy elkésett. A vekker ugyanúgy szólt, mint máskor, noha késő éjjel érkezett haza. — Térjünk a tárgyra — mondta egy másik jólismert hang. — Igaz, hogy az elvtársnak él egy nagybátyja Amerikában? Az instruktor elmagyarázza, hogy nem él, és nem a nagybátyja. — Benne van az életrajzában? — érdeklődött az asztal szárnyáról kefehajú Misi, a szobatársa, és magázta ő is. Az instruktor kifejtette, hogy legjobb tudomása szerint az önéletrajzokba csak a közvetlen családtagokat kell beírni, a nagybácsit sem, nemhogy a nagy-nagy . . . — Szóval nincs benne — nyugodott meg Misi, és előrecsosszantotta lábát az asztal alatt, tán hogy a volt szobatárs megcsodálhassa új sárga félcipőjét. — És ennek a nagy-nagy ... — ismételte el, gunyorosan, az elnök, s bal felső zsebén felfénylett vagy öt-hat töltőtoll domború csipesze —, ennek az állítólagos nagy-nagybácsinak nincs családja? — Nem tudok róla — felelte az instruktor. — Aha, nem tud róla. De attól még lehet, ugye? Potenciálisan lehet? Az instruktor elismerte, hogy a negatívumról nincs pozitív tudomása. A bizottság ítéletét Karcsi hirdette ki. Természetesen azonnali hatállyal való felfüggesztés. — Majd elhelyezzük — tette még hozzá. — Kíván valamit kérdezni? — Nem félek az elhelyezéstől — kezdte az instruktor. — Lemegyek én . . . akár fűtőnek is . . . Pentelére. Csak azt szeretném elmondani, hogy nem akartam megtéveszteni a szövetséget. Nem akartam elhallgatni az életrajzomban semmit. Csak nem tartottam lényegesnek . . . ami még jóval a születésem előtt. .. soha nem is láttam . . . Az elnök kopogott. — Azt kérdeztük, van-e kérdése? — Igen — szilárdította meg a hangját az instruktor, azaz hát most már csak volt instruktor. —Tegnap kint jártam Dunapentelén. A jelentésem ... Ma délelőtt akartam megírni. — Nem szükséges — intett Karcsi. — A napokban majd kimegy valaki más. — És ne mondjam el neki — habozott a volt instruktor —, hogy miket tapasztaltam? Talán hasznára lehet, ha nem kell elölről kezdenie. — Majd kezdi elölről — nyugtatta meg Karcsi. — És a mérgezett mákoscsík? — kiáltott fel a volt instruktor, mert látta, hogy a bizottság tagjai szedelőzködni kezdenek. E percben szentül hitte, hogy mérgezett volt valóban. 29
