Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza

Megkérdezték Kelementől, hogyan tudta a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezetnél leadni ezt a nagymennyiségű hamisítványt? . . . Hát úgy — mondja Kelemen —, hogy 1973 őszén „Fecske Tamással megegyeztünk: én készítem a hamis mustot, ő pedig átveszi, még minta sem kell. Abban is megegyeztünk, hogy a tiszta hasznot megfelezzük.”

Most kapcsolunk vissza Dóczira. Feltevéseink szerint Kelemenre és Fecskére is zavarólag hatott a csak papírmunkát végző Dóczi téblábolása (aki talán nem is volt a pin- pincében olyan kisfiú, mint amilyenné magát utólag kisebbíti), ezért úgy döntöttek, hogy őt is bevonják az üzletbe; Kelemen csinálja a mustot, szerzi be az adóíveket, Fecske és Dóczi pedig átveszi a pancsolmányokat. „Megállapodtak abban is — idézzük a vádiratot —, hogy az elért tiszta hasznot egymás között három felé elosztják, figyelembe véve Kelemen többletmunkáját. Később Dóczi akként módosította közreműködését, hogy lemondott az őt illető haszonharmadról, viszont megkérte Kelement, hogy szerezzen neki 90 hl must leadásához kellő hamis adóívet, és a (nyilvánvalóan hamis) must beszállításáról, leadásáról is gondoskodjék. Ez meg is történt, Sz. Sándor nevére.

Bí ró: (Kérdése Dóró Ernőhöz) Ki ez az Sz. Sándor?

Dóró: Ez az Sz. Sándor nekem a sógorom, a rendőr sógorom. (Sz. Sándor aligha tudott róla, hogy a civil sógor visszaél a nevével.)

„A bűnszövetség tagjai Dóczi János, Kelemen István, Fecske Tamás 322,18 hl hamis must értékesítésében vettek részt, ezért 200 883 Ft-ot vettek fel a szövetkezet pénztárából ..

A vádiratból idézett mondat már a perifériáján van az ifj. Kukucska maffiájának. Gondolataink ettől kezdve a szesz-szindikátus felé tendálnának. A bormelléki zsiványságok e nagy kiterjedésű terrénumába azonban a következő fejezetben kalauzolom el az olvasót.

Maffia nincs, maffia van

Befejezésül foglaljuk össze a Kukucska-féle maffia jellegzetességeit, részint a Szőke Nagy maffiájától való különbözőség alapján:

— A Szőke Nagy társulata titkosabb, zártabb, s csak alkalmi akciókban, szállításokban, célfuvarokban aktív. A közbeeső időben mintha nem is volna. Intelligensebb tagjai — főleg a gyakrabban szereplők — tudják, hogy nem veszélytelen a játék, de a kicsiny kockázat eltereli figyelmüket a lebukást követő jogi szankciókról.

— Ifj. Kukucskának ezzel szemben széles társadalmi bázisa van. Olyan közegben mozog, amelyeken-túlságosan titkolóznia sem szükséges, mert a szakszövetkezet villanyszerelőjétől a községi tanács elnökéig majdnem mindenkinek van szőleje; mindenki a must- és borkontingensének növelésére törekszik ( = hamisít), elméletileg tehát mindenki partner. Megfigyelhette az olvasó, hogy ifj. Kukucska sosem töprengett azon, hogy kinek adja el az árut: az első barát vagy ismerős, akivel véletlenül találkozik, belecsap a tenyerébe: áll az alku. „Hírbe’ volt, hogy Kukucskának citromsavja van” — mondja az öreg Krizsán. Szavait az összefoglalóban azért ismételjük, hogy értse az olvasó: A veszélyérzés, a veszélytudat ebben a közegben, ebben a környezetben úgyszólván ismeretlen. Egyetlen egy embernek sem fordul meg a fejében, hogy az olcsón vásárolt borászati anyagok miatt alkalmasint még börtönbe is kerülhet. Kivételnek egyedül a maffia-főnök látszik,az ő védekezése azonban hiteltelen. Míg tart a játék, gátlástalanul mohó. „Citromsavat bármilyen mennyiségben átvesz.”

61