Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza
jón nem arra kell-e következtetnem, hogy a szőlőtermelők habitusa, erkölcse furcsa, különös, érdekes: más, mint a társadalom többi tagjáé?... Fecske Tamás a másik pincemester (XXXVIII. rendű, 3,5 év szigorított börtön, és 30 000 Ft vagyonelkobzás) nem volt ott minden átvételnél, ezért Dóczira rábizonyít- tatik, hogy többször is le kellett tennie a golyóstollat, a papírmunka végzésének ártalmatlan eszközét, és „érzékszervi benyomást” kellett szereznie a termelők által behozott mustról, borról: magyarán — meg kellett azokat kóstolni. Ügyész: Azt szíveskedjék kérem megmondani, hogy a közönséges vízből és cukorból készített mustot, illetve édes levet, érzékszervi vizsgálattal ki lehet-e szűrni a valódi mustok közül? Dóczi: (Hosszas hallgatás után, bizonytalanul) Erre én nem tudnák mit mondani, tisztelt ügyész úr ... Nem ... Nem volt ilyenben részem . .. Nem tudom hogy .. . hogy ... Ugyanerre a kérdésre Fecske Tamás 24 másodperces hallgatás után ezt válaszolja: „Nem tudom megmondani, mert ilyet még nem kóstoltam.” Ugyanerre a kérdésre Péteri Imre, (2 évi börtön, 50 000 Ft vagyonelkobzás) a tabdi Szőlőskert Tsz borásza, a gyóntatószékben lesütött szemmel hallgat. Nemleges válasszal ugyanis megtagadná szakmai hozzáértését, borász-becsületét; igenje viszont kompromittálná őt, mert soksok hamiskás folyadék átvevőjeként is megvádoltatott. (A vádlott nem köteles terhelő vallomást tenni önmagára.) Dóczi nem szégyenli kimondani, hogy 1973-ban 19—20 cukorfokos mustja termett, s ezt a lódítást egy még nagyobbal is megtoldja: „Nem volt eltérés 1974-ben sem,- bár nem mértem . . .” Ebben a perben a robosztus Dóczi humortalanná, fantáziátlanná csökevényesedett Háry János: ti. 1974-ben köztudomásúan gyenge minőségű volt a termés a Duna—Tisza közepén; szőlész-borász nyelven: rossz volt az évjárat, még a közepesekhez viszonyítva is. Azután: Elképzelhetetlen egy szőlőtermelőről, hogy ne mérné mustjai cukorfokát: hogy tudná különben optimálisan „felerősíteni”?. . . Dóczi az a szőlőtermelő pincemester, aki azt mondja, hogy „per pillanat nem jut eszembe, milyen növényvédő szerekkel igyekeztem termésem állagát megóvni . . És ő az, aki a szervestrágya és a szervetlen anyagok — főleg a kálisó — nagy mennyiségben történő felhasználását egyenes összefüggésbe hozza „a cukorfok jelentős emelkedésével”, pedig szakmai, termelői körökben köztudomású, hogy a cukorfok a napfényes órák számával és optimális eloszlásával függ „jelentősen” össze. Dóczi Jánost 1 q citromsav ejtette az orgazdaság bűnébe (bár aligha volt nehéz beleejteni), amit társától, Kelemen Istvántól vásárolt, bizonyára nem azért, hogy felhintse vele a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet parkolóját. E két bormelléki nagyzsivány bűngörbéje váltakozva hol érintkezik, hol nem, s ezért most, hogy a Dóczit érintő mondókánk érthető legyen, Kelemen Istvánra kell átváltani. „Hanzi” a csengődi Aranyhomok ex-agronómusa — közhelyesen mondom — jóképű fiú. Haja bogárfekete, tekintete asszonybolondítóan tüzes, amúgy értelmes, nyílt és kifejező. Ez a szempár a vádlott-társak vallomásának hiteles mércéje számomra; komoly, ha a beszélőnek igaza van. Töprengő, ha új momentumok bukkannak fel és enyhén, vagy erősen gunyoros, aszerint, hogy a bűntárs mekkorát hazudik. A letartóztatáskor 24 éves fiatalember zsenge korához mérten is nagyon-nagyon sok rosszra vitte: orgazdaság, (cukor, citromsav), vesztegetés, magánokirat-hamisítás van a kontóján a nagy tételekben történő must- és borhamisításon kívül (ami csak véletlenül maradhatott le az előttem heverő stencilezett számláról: az ítéletről.) A végösszegbe azonban, amely 6 év szigorított börtön, és 150 000 Ft vagyonelkobzás, bizonyosan be van kalkulálva. Kelemen jó modorú, csendes fiú, aki zsiványságait a legszűkebb környe59
