Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Ortutay Gyula (1910-1978)
Nagy veszteség érte a magyar tudományos és közéletet: eltávozott Ortutay Gyula. Pályáját egyetemi hallgatóként a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában kezdte. Nagyon korán összefonódott munkája Radnóti Miklóséval, akihez közeli barátság fűzte. 0 maga sohasem tudta elfelejteni azt a költőbarátot, aki utolsó üzenetét, verseit Ortutay Gyula címére küldte el. ,,Hibátlan lejtésű, hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának“, — vallott Róla. Mindig közel érezte magát az irodalomhoz. Írt Tömörkény Istvánról, Erdei Ferencről, Sík Sándorról, Szabó Pálról, Veres Péterről. Meleg hangon mutatta be az újabb nemzedék által már kevésbé ismert, külföldön élő Buday Györgyöt, a híres grafikusművészt, a régi szegedi barátot: „Az ifjúkor tündéri fénye, fájdalma és ereje él e mögött a barátság mögött.“ Munkásságának súlypontja: a néprajz, a népköltészet. 1935-ben jelentette meg Buday György fametszeteivel a híres Székely népballadák című kötetet, melyhez ő írt tanulmányt. Nagy szeretettel elemezte a balladaköltészetben a székely hagyományőrző szellemiséget. Ortutay Gyula jelentette meg Fedics Mihály meséit, foglalta össze tudományos nézeteit a Kis magyar néprajzban, A magyar népköltészetben. Összehasonlító folklórkutatásai országhatárainkon túl is ismertté tette a nevét. Tudós volt, Herder-díjas. A nagyobb közösségért mindig tenni, áldozni tudó ember példája volt. Részt vett a demokratikus oktatásügy szervezésében, a felszabadulás után mint miniszter, nemzedékeket nevelt a budapesti egyetemen, a legszélesebb körökben tevékenykedett a Hazafias Népfrontban. Ortutay Gyula ezer szállal kötődött Bács-Kiskunhoz. Itt volt képviselő. A parasztfestők kecskeméti múzeumát javasló cikke a Forrásban jelent meg. Örömmel vett részt a múzeum megnyitásán. A Duna népei című filmnovellája és a Kiskőrösön 1972. december 30-án elmondott beszéde Petőfi emlékezete címmel is a Forrásban látott napvilágot. Fájó szívvel veszünk tőle búcsút. 96