Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Szárszói képek, 1943 (Bérei László fotói)
SZÁRSZÓI KÉPEK Mint egy vers tükrös képének két oldala: egyik oldala ép és valóságos, másik oldala törött, elvont és álom. A Szárszói konferencia képei számomra a történelem költeményének képei: egyszer a voltat, a valót mutatják, egyszer az elképzeltet, a jövendőt. Harminchat, harmincöt év távlatából üzennek e kettős arcú képek. Vagy harminckét év távolából, amikor az Országház kapujában lovacskán könyököl a költő s lesi az 1946-os Himnuszt. Lesi, hogy a Szárszók Veres Pétere őrzi-e jól a legendás fehér inget. Örzi-e szavai tisztaságát mondván: Nekünk igazán nincs egyebünk, mint ez a nép, és e népben megszerzett becsületünk. Napi szavunk ma a népfront, 1943-ban azt jelentette: a parasztság, munkásság és értelmiség egyazon elnyomottsági érzése. Napi filléres szavunk ma a nép írója. Akkor azt jelentette: nemcsak azokat számítjuk népi íróknak, akik munkás vagy paraszt sorban élnek . .. Mégcsak nem is pusztán azokat, akik e rétegből származnak. Népi író az olyan értel- ségi is, aki a paraszt és a munkás helyzetét tárja föl, s a jobb magyar társadalmi rendért dolgozik. Napi filléres szavunk ma a konferencia, akkor azt jelentette: Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. Először hát az irodalmat kell meghódítani. Szavunk, hogy író, azt jelentette —: az író a közösség nyitott szeme. S talán harmincöt év múltán is azt jelenti. PINTÉR LAJOS 94
