Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7-8. szám - Kiss Ferenc: Tűnődés a táncházról

csinálni. A néptánc teljes részvételt kíván. A megvalósult szépség pedig világosságot. Biztosan ez is oka, hogy annyi a „bámészkodó”, hogy a szülők s a kisgyerekek is jól érzik itt magukat. Lélekben a néző is táncol, ahol a látvány szépsége kiemelkedik a rejtelmes ügyek félhomályából. Meg aztán lehet a szemlélődésnek más fajta értelme is: jövendő menyét vagy vejét tanulmányozhatja a szülő, s kell-e a táncoló embernél beszédesebb jellemminta? (Bizony nagy otrombaság volt — az akkori táncokat is minősítő — amikor a legény-fia és eladó lánya mulatságára kíváncsi, bennük gyönyörködni vágyó mamákat száműzték a bálokból!)

„Jó ez a zene, tánc és kész.” Mondja valaki a megkérdezettek közül. De a maga módján valamennyi ezt mondja. A jó itt a szép szinonimája, s ami szép, annak értelméről vitázni épp olyan dőreség, mint a szép vers létjogáról. Siklós tehát kitűnő stratégának bizonyult, amikor az empíria felől emelte biztos pozícióba a gyanúba kevert ügyet. Eljárása nemcsak eredményes, de jogos is, hiszen mégis csak ők a legfontosabbak, akik táncolnak, s ha nem is tudják elméleti szintre emelni azt, ami velük történik, szavuk jelentése és érvénye lehet elvi jelentőségű.

Az is. Nyitottságuk, gyanútlanságuk és őszinteségük révén hitelük még erősebb is, mint némely szakemberé. Hozzájuk képest az utóbbiak okoskodása olykor csüggesz- tően aggodalmas, mintha csempészáruról volna szó. Siklós mégsem éri be a tények érveivel, végigjárja ő a szakembereket is, ismerteti vitáikat, szóhoz juttat minden meggondolást, érdeket. (Csúnya és érthetetlen szépséghibája a fejezetnek, hogy Csoóri idevágó gondolatait egy hamis vád prizmáján át sejteti.) A pártatlan megfigyelő türelmével — mondhatnék, ahogy felderítő munkájához is az elfogulatlan kíváncsiság jegyében fogott. Hamis ügyekesdés volna ez, hiszen az interjúk után már nyilvánvaló: szerzőnk szereti a táncházakat, felszabadító, közösségteremtő ízlésnemesítő szerepüket sokra tartja, s azt, hogy nemcsak önmagára, de népére is rátalál itt a divatok közt vergődő ifjú ember: az azonosulás példáit is láthatóan jó emberi és társadalmi tendenciaként becsüli. Nem a pártatlanság tehát, hanem az értéktudat bizonyossága vezeti, mikor a véleményeket — az említett kivételtől eltekintve — korrektül szembesíti. Ha a „nacionalizmus”, a „múltba vágyás”, az „anakronizmus” vádjának legkonzekvensebb változatait mellőzi, ezt is kíméletből teszi: a legyőzöttek iránti tapintat nagyvonalúságával. Táncosai, akiket megkérdezett, azok sem adják semmi jelét a türelmetlenségnek. Felőlük virulhat a beat is, kedvüket nem az „antiság” ingere fűti, örömük termő öröm, elég önmagának. Noha véleményük van a beat-ről is, meg a veszély-szimatolókról is. Nyereségük nagyobb, hogysem e kapcsolat következményein töprengenének. Ami számunkra gondokat fialó sors, nekik a megtalált rokonság öröme. Majd megismerik a terheit is, de gazdagodni azokkal is lehet — és nem lesznek magukban.

De hát vannak-é egyáltalán érvek a táncház ellen? Aki jól odafigyel Siklós idézeteire, de nézheti a vonatkozó irodalom egészét is, azt tapasztalja, hogy a táncházat ki divatnak, ki nagyjelentőségű mozgalomnak tekinti, de senki sem ellenzi. Másfajta divatok szabad tobzódása láttán ettől nem igen hatódhat meg, aki tudja, mit nyerhetnénk egy nemzeti arányú tánc-anyanyelv révén. Nyerhetne vele a színpadi tánc is. Nagy költőket csak kiművelt anyanyelv és kifejlett irodalom szülhet. A céhen kívüli számára épp ezért rejtély, miért kiált ügyész után a céhbeli (182. I.), ha egy költő örül, hogy a néptánc a színpadról lekerült a bálterembe. Elképzelni is nehéz, mitől remél tánc-remekműveket az a koreográfus, aki a néptánc eleven élete iránt közönyös. — Mert a vita elsősorban erről folyik: színpadi vagy társastánc legyen-é a néptánc? Ha a Bartók Együttes, mely a táncházak ügyét felvállalta, színpadi teljesítményeiben visszaesett volna, a vita folyhatna a kimerülésig. Fordítva történt: a táncházak pezsgése, az autentikus néptánc szelleme és figura-gazdagsága révén a Bartók Együttes

75