Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza

lálkozott Tóth Zsámbokival a Négycsöcsú'ben. 2. Kelemen is ráteszi a maga hasznát az árura: 7 000-ért veszi, és 8 000-ért adja tovább a citromsavat. 3. Az üzletkötés januárban történt, ami alátámasztja korábbi feltevésünket, hogy a „bor” természetes alapanyagától és a must erjedési időszakától független valami. Ezt Tóth-Zsámboki azzal erősíti meg, hogy a céest ő — minthogy kocsira alkudott és pénzre volt szüksége — változatlan áron továbbadta Szakáll Lajosnak, (XXVII. rendű, fél év börtön, 5 000 Ft vagyonelkobzás), aki az árut első szóra átvette. Más kérdés, hogy a tranzakciót senki sem látta, (amiért is a bíróság bizonyíték hiányában felmentette Szakállt az orgazdaság vádja alól). 4. Péczka Bálint is véletlenül keveredett a maffiába: a tanyáján tárolt sűrítményből vásárolt.

A juhásznak jól van dolga (?)

Ifj. Kukucska maffiájának, ha talán nem is a leggátlástalanabb, de kétségkívül legeredetibbfigurája Gubán János. Ő igazi profi: A nyomozati iratok szerint hatszor volt büntetve; háromszor lopás, egyszer csalás, egyszer rongálás, egyszer a járványszabályok megsértése miatt. A lista azonban hiányos. A hivatali iratokban semmi nyoma annak, hogy a III. rendű pár évvel ezelőtt Ford Taunussal és egy degeszre tömött bukszával járva az országot, nyájakat vett, adott, aszerint, hogyan volt rajta haszon. Az egyik ügyvéd őriz egy képes riportot, amely ,,A Juhásznak jól van dolga” cím alatt subás fényképet is közöl Gubánról, akinek juhászkodása miatt is volt összeütközése a törvénnyel. Hogy a pályamódosítás kényszere nem az építőiparba vitte segédmunkásnak a III. rendű vádlottat, hanem a szőlőtermelők közé, annak okát Pohánkovics János portréjának felvázolásakor említettük: a pénzvágy, s Állam Bácsi kockázatmentes fosztogatása aligha okozott vívódást, gondot az életformaváltás megtörténtekor.

E bogárfekete hajú, markáns ember személyleírásában a magasított talpú cipő sem stornirozhatja a „termete: alacsony” bejegyzést, de nem biztos, hogy ő húzná a rövi- debbet, ha egy nagyobbra nőtt, s látszólag erősebb verekedővel akasztana tengelyt. Amíg szabad volt, apró termetét a magasított talpú cipőn kívül nagy méretű gépkocsikkal igyekezett kompenzálni: mondják, hogy egy ízben Csajkája is volt.

Gubán Jánost bizonyára nem érdekli, hogy családfáján egyenes és oldalági rokonai és ősei között hányán voltak pásztorok, mi azonban tudjuk, hogy a kiskunsági pásztorság és a betyárság a távoli múltban — de még a századelőn is — rokonfogalmak voltak. E közismert tényt itt csupán azért említjük, mert Gubán János is, mint ifj. Kukucska, egy régenvolt betyártípus életvitelének korszerűsödött hordozója és megtestesítője. A börtönbeli tornaórákon 1975 szeptembere óta vesz részt. Amikor begyűjtötték, azt mondta: „Három nap múlva zeneszóval fogom magamat hazakísértetni innen.” A régi betyár ősökre kísértetiesen emlékeztető hányavetiség etnográfiai értékéről semmit sem von le az, hogy hosszú lesz az a „három”, ha a Legfelsőbb Bíróság meg nem rövidíti. Dr. Varga Jenő ugyanis Gubán János összegyűjtött zsiványságait 7 év szigorított börtönre taksálta.

Gubán az, aki a tárgyalás kezdetén mindig kigombolt nyakú, tűzpiros ingben jelent meg, amire később, ahogy hűvösödtek a reggelek, zöld zakót vett fel. Az ő fején láttuk a tárgyalás első napján a keskeny karimájú pörge kalapot; ő az, aki a Szlama „tepszi” meséjét taccsra tette; ő az, aki fogadott védőjének (Fehérvár nagy tekintélyű fiskálisának) felmondott. Amikor a bíró megkérdezte tőle, hogy a hivatalból kirendelt védőjét ismeri-e már, így felelt: „Igen, ismerem, az előbb bemutatkozott;” ő az, aki az ítélet- hirdetésekor az utolsó szó jogán azt mondja: „Vádelejtésért megfellebbezem az egész tényállást, a bűnszövetséget külön, a folytatólagosságot, a nagy kárt okozót is külön, és

56