Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza

volna, akkor én nemhogy elkövettem volna ezt a cselekményt, hanem inkább jelentettem volna a rendőrségen . .(!)

A maffia profiljának továbbrajzolása előtt közbevetjük, hogy ifj. Kukucska csak Pohán esetében nem keverte össze az érzelmeket és az üzletet. A Szőke Nagytól úgyszólván bagóért vásárolt citromsavat (1 500—2 000 Ft/q) általában 7 000-ért adta tovább. Ha csak a részben Pesterzsébetre vitt, részben elhozott citromsav 6 q volt, akkor egyetlen üzleti úton — estétől hajnalig — 30 000-et keresett. A 120 q cukrot 45 000-ért vette. Fejből kiszámítható, hogy neki 375 Ft-ban volt mázsája. Ebből 95 q-t dupla áron adott tovább. A fel nem használt sűrítményt is felárral értékesítette. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az 1 000 négyszögölnyi területéről 178 hl mustot és bort adott el, a tényleges termés kilenc-szeresét, 139 000 Ft-ért, akkor talán érzékletesebb lesz mindenki számára az, amit fentebb jobb kifejezés híján pénzben eredező hatalomtudatnak neveztünk.

Ezzel teljesen disszonáns, már-már megható a délceg maffia-főnök védekezése. Ő, úgymond, megtévedt ember, aki mindig csak a rábeszélésnek engedett; azért vett át Szőke Nagytól árut, mert az gyakran pénzzavarban volt, máskor meg azért, mert „kész tények elé állított. Először táviratozni akartam, hogy nem kell (sűrítmény), de aztán gondoltam, hogy mi volna, ha mégis vennék egy tartállyal? Addig játszottam a gondolattal, míg rajtavesztettem. Nem küldtem táviratot...” A második tétel sűrítmény után „mondtam neki (Szőkének), hogy nem kell ...” A 120 q cukornál is: „Én tiltakoztam, hogy nem kell, nekem elég volt már az ilyen dolgokból . ..” Szőke azonban erősködött, hogy „már le van rendezve, méhészcukor, nem lehet visszacsinálni, a fuvar is le van rendezve ... Én csak akkor egyeztem bele a szállításba.”

Az erőszakos ifjúhoz méltatlan védekezés, hogy sosem tudott a rábeszélésnek ellenállni, azt a leányzót juttatja eszünkbe, aki régen túlesett már az első csodálkozáson, és nagyon jól tudja, mi abban a jó, de mindig kéreti magát arra, amit azután odaadással és a hivatásos szakértelmével csinál, ha leveszik a lábáról.

A bankár meg a tepsi-mese

Krizsán József 63 éves. A névtelen levélben bankárnak titulált öreg szeszmester sápadt, megtört, roggyant. Erősen kopaszodik, őszül, csak bajsza áll ellen az időnek: az koromfekete. Krizsán bá’ iszonyú erőfeszítéssel és nagyon nagy önfegyelemmel üli végig a vádlottak kemény padján a hosszú tárgyalási napokat, noha szemlátomást puha kórházi ágyon volna a helye. Apatikus: pergamen arca lefelé mélyülő, s ványadt tokazacskóba torkolló ráncai meg sem rezdülnek. Őt odalent valószínűleg felmentették az egy-kettő-három-négy-re történő tornaórák alól, bűnei alól azonban nem kapott felmentést: 5 évi szigorított börtön, és 120 000 Ft vagyonelkobzás a büntetése. Nap mint nap nézem és töprengek: van 4—5 hold jól kezelt szőleje, amin a szigorú szakértő szerint is megtermelhette a mustként bejelentett kvantumot. Volt neki mit aprítania a tejbe; nem kellett kiskorúak eltartásáról gondoskodnia; ülhetett volna élete végéig karba tett kézzel, tétlenül; megtakarított pénzén bejárhatta volna a világot; tölthette volna gyógyhelyeken hátralevő éveit; vásárolhatott volna magának nőt is, ha másért nem, hát a látvány ártatlan örömeiért; ő inkább seftelt. A vádirat szerint 20,5 q citromsavat vett meg ifj. Kukucskától. Kényszerű jelenlétét a vádlottak padján egy életforma csődjének nevezném, de eszembe jut a csengődi viszonyítás: „Vannak nagy halak is a hálóban, de a legnagyobbak nincsenek benne . .

E négy elemis primitív öreg eredeti módon védekezik. A nyomozati szakaszban úgy, hogy nem írja alá a vallomását. Ifj. Kukucska felkínálta neki a citromsavat, de ő nem

52