Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Zelnik József: A hagyományok aranyága
hiedelmek, mondák és szokások ... a hajdani idők cselekedetei, szokásai, megfigyelése, babonái, balladái, szólásai stb.” Az igazság az, hogy tőlünk nyugatra sokkal hamarabb figyeltek fel a nép kultúrájára. Ez főleg abból következett, hogy a társadalmi, gazdasági fejlődés következtében Nyugaton már a középkor végén kezdett felbomlani az az idő- és térszemlélet, mely a folklór alkotások létrejöttének legalapvetőbb elemeit hordta magában. Ekkor már kezdett kialakulni atársadalmi élet másik központja, a város mely pontos időmérésre és az idő célszerű, takarékos felhasználására törekedett. Kultúrájának lényegi elemévé vált a szájhagyományozás helyett az írásbeliség. A racionalizálás, az emberi cselekvésnek kizárólag csak az észszerú'ségnek való kiszolgáltatottsága szülte meg az első „lázadókat”, akik az élet túlszervezettségével, növekvő kiszolgáltatottságával szemben a természethez közel élő ember szabadságát, életének emberi teljességét méltatták, s állították szembe a már akkor is fokozatosan gyorsuló idővel, s az akkori „jövőkutatók” maiaknál nem kevésbé kiúttalannak látszó jövőképével. Megszületett a „jó vadember” mítosza, mely a nagy felfedezések nyomán megismert természeti népek életét nagyon sokszor joggal csodálta, s még többször annak felületi tüneteit rosszul idealizálta. Erre a rossz idealizálásra példa — minden értéke ellenére — Rousseau munkássága is. Tőle idézek: „Egyébként minél többet gondolkodunk el a vademberről, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ez az állapot a legkevésbé van kitéve a forradalmaknak, hogy ez a legjobb az ember számára, aki alkalmasint csak valami olyan, gyászos esemény következtében hagyott fel vele, amelynek a közjó szempontjából nézve, nem kellett volna soha bekövetkeznie. A vad emberek példája, akiket szinte mind ebben az állapotban találunk, láthatólag azt igazolja, hogy az emberi nem örökké ebben az életmódban való életre teremtődött, hogy ez az állapot a világ igazi fiatalsága, és hogy minden további fejlődés látszólag megannyi lépés volt az egyén tökéletesedése, valójában azonban a faj hanyatlása felé.” Úgy látszik, hogy a természeti népek életmódjának, főleg annak külső formáinak ilyen típusú idealizálása vezetett a paraszti életmód (főleg külső tüneteinek) mitifikálá- sához. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az ilyen típusú hamis mítoszokkal nemcsak a két világháború közti magyar népi írók legjavának kellett megküzdenie, hanem napjaink felszabadítási mozgalmainak is. Egy délafrikai író 1962-ben Londonban megjelent könyvéből idézek: „Az ártatlan és tiszta Afrika . . . mezítelen lábak, nevető lányok, akiknek testét mossa az eső .. . Azok az átkozott régi sablonok, amelyeket a kolonialista irodalom vezetett be. Kell-e ezt még egyáltalán folytatni — kérdezi ironikusan az író —, amíg megérkeznek Párisból és Londonból az egyetemet végzett afrikaiak, hogy újból gyarmatosítsanak bennünket.” A természethez közel élő ember (legyen az magyar paraszt, vagy afrikai bennszülött) életformája külsőségeinek túlhangsúlyozása, a fogalmazásbeli, s főleg gondolkodásbeli pontatlanságok ellenérveket szültek, legtöbbször hasonlóan átgondolatlan, főleg a publicisztika szintjén látványosan felékesített szóképeket. Ez is hozzájárult egy napjainkig ható furcsa vita — a népi-urbánus vita — kialakulásához. A vita prolongálásának talán legfontosabb oka, hogy olykor nem lehetett világosan látni: a paraszti hagyományokhoz való vonzódás készségek átörökítésének szándékát jelenti-e, vagy programot. Nehezen, vagy észre nem vetten fogalmazódott meg a következő tétel: a megtartásra és továbbgondolásra alkalmas tanulság — sem a természeti népeknél, sem a parasztságnál — nem lehet életük külső megjelenési formája, hanem csak az a tapasztalattömeg, melyet számunkra már sehol sem tanulmányozhatóan a múltból hoznak. Már a XVI. század végének egyik legnagyobb gondolkodója, Montaigne — amint Cocchiaranál olvashatjuk — megsejti a népköltészet problémáját. Számára az a hivatásos költészettel egyenrangú költészet. Ebben a korban fedezik fel Nyugat-Európában 4
