Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Raffai Sarolta: Versek (Tessedik emlékezete; Valamikor, valamikor; Miután)
Mosolygásod fel nem piroslik: magáért rebben, mint a szégyen. Hogy ujjak érintették egymást valamikor, valamikor — én sem emlékszem. MIUTÁN Cimboraságot kötne vélem a szó megint, megint, megint. Levél panaszt gyöngyözne ágra, bimbósebeket felcicomázna vérszínnel, széppel haj, megint. Cimborájának felfogadna, jelszilánkokká hasadozna, felkovácsolná magát már ma csillogó, egy-pánt koronámra. Miután rossz lucskában ázott tiltó fehér, megdúlt havaknak, miután reves királyságok fészket rengetegéből raktak, miután hólében hempergett magának vackot nyoszolyává, miután éke tízezer seb, s miután látván sincs, ki látná. Cimboraságot kötne vélem a szó megint, megint, megint. Panaszát gyöngyözné a fákra, harmatozna csak, nem is cifrázna miután —után, aj, megint.
