Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza
VALÓ VILÁG ZÁM TIBOR BORMELLÉKI ZSIVÁNYSÁGOK 5. RÉSZ: EGY MAFFIA TERMÉSZETRAJZA Rácz ügyész szobája sosem kap napfényt. Fűtés még nincs, a falak hideg leheletét hátamon is érzem, amíg itt vagyok. Az ablak félig nyitva, hogy a kinti enyhébb levegő bejöhessen. A hang is bejön: a szögletes udvar túlfeléről, a börtönből. „Egy, kettő,három, négy, egy kettő, három négy . . .” Számol lent egy késéiű, fáradhatatlan tenor. Bizonyára valamilyen ritmikus mozgást dirigál, ami a rabokat testileg kondicionálja, de — szándékosan vagy szándéktalanul — idegileg is edzi, mert számsorában a „három” első szótagját egy oktávval magasabbra emeli a többinél. Sokkpedagógia: összerezzenek, amikor ehhez a szótaghoz ér. Delikvenseinket 1975 nyarától vagy őszétől edzi az élesre fent hang, amelyet talán csak aznap nem hallottak, amikor először vezették fel őket a tárgyalásra: jó esztendővel később. Két sor székben ülnek a folyosón egymással szemben,ahogy az egyik fegyőr elrendezi őket. Az ülésrend a tárgyalás végéig nem változik. A másik fegyőr gumibotja hegyén két hamutartót tesz a széksorok közé, amiből értenekavádlottak. Néhányan hajadonfőt vannak, mások szürkéskék egyensapkában; van a fejfedők közt egy kalap, és egy kék színű svájci is; legalább három számmal kisebb a fejnél, amelyre mintha magasból pottyant volna: kihívóan, mosolyra ingerlőén ül ott, de leesésre is készen. Nem valószínű, hogy afegyőr hobbiból esztétikával foglalkozna, de a svájci állása, illetve ülése neki is szemet szúr. „Kukucska, igazítsa meg a sapkáját!” Összebilincselt kézzel ez nem könnyű. Jön az ügyeletes fegyőrtiszt. „Van-e valami probléma, emberek?” — kérdezi jóindulattal, bár nehéz elképzelni olyan problémát, aminek megoldására hatásköre volna a tárgyalás megkezdése előtti percekben. A folyosón ember ember hátán. Még nem tudom ki kicsoda, s milyen minőségben van itt. Zsibongás. Néhányad magával, kissé elkülönülve a folyosó távolabbi elágazásában, egy hosszú hajú, fanyarul mosolygó ifjú megjegyezi: „Fiatal a csapat.” Mint később megtudom, a magvas megjegyzés Takács Dezsőtől, (XXXII. rendű, 10 hónap börtön, 3 évre felfüggesztve) a csengődi tanács volt adóügyi tisztviselőjétől származik. Igaza van. A 61 vádlott átlagéletkora Szőke Nagy József 1975-ben történt őrizetbevételekor 36,1 év volt; 42-en vannak 20—40 közöttiek; 20 év alatt 2, 60 fölött 3; a 40—60 év közöttiek 14 fővel képviseltetik magukat. Az utóbbi adat azért érdekes, mert aránynak tekintve kicsiny; a felényi intervallumé 25—35 közötti korosztálybeliek aránya éppen kétszeres: 28-an vannak a vádlottak között ... A Szőke Nagy maffiája főnököstül 13 emberből állott, most azonban velük együtt 61-en vannak a nyitó tárgyaláson, tehát a pertörténet egy későbbi szakaszában, amikor már elég sokat tudunk erről a nagy csapatról, válaszolnunk kell arra, hogy miért ilyen fiatal?. . . A borper 9 előzetes letartóztatottja közül 8 — Szőke Nagyot kivéve — az ifj. Kukucska Sándor köréhez tartozik. Ebben a fejezetben elsősorban róluk lesz szó, bár a teljesség kedvéért a bormelléki maffia szabadlábon védekező tagjait is bevonjuk a körbe, mert ahogyan az orgazdaság bűnébe estek, az rájuk is és ifj. Kukucska körére is jel48
