Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Sárándi József: Lépéskényszer (versciklus)
már együtt szorongtunk a bírósági épület folyosóján aztán a tárgyalóteremben Én a vádlottak padján Te kicsit hátrább a vádló drukkerei között A drabális bírónőt szuggeráltad míg csak el nem tűnt a pulpitusról Ügyem elnapolták pedig az ítélet megoldás lehetett volna Kettősség Azt sem bánom ha megtartod szeretődet s éltek szokott házasok mójdán kiket a szépre-sminkelt múlt köt nem a lelkes érzéki jövendő a mindig másmagunkkal vágyott A fantázia titkolt temető is S mert a kényelem gyilkossá tesz megoldást a véletlentől várunk Se éjjünk Se nappalunk Elcsinált kedveseink forognak a sírban Kávéházi kérdés Látsz egy férfit köztük? Hímek ezek! Csak hímek! — mondtad legyintve a kávéházban Cél? Emancipált nemek? Ugyan! Mitől férfi a férfi? Hogy akar valamit? S a nőben nem eszközt lát? Céljához keres hasoncélú társat? Akarat? Közel már az idő mikor a férfi hímet nő nőstényt ölel boldogan s fuccs a fajfenntartó civilizációnak
