Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A kolozsvári Korunk a történelemben (Balogh Edgár: Itt és most)

,,A régi Korunk behatóbb elemzésekor — írja — nem lehetett elkerülni Gaál Gábor marxista főszerkesztésének összehasonlítását Dienes László korábbi liberális főszerkesztésével, az a tény azonban, hogy eredetileg Gaál sem volt mentes a polgári eszme- áramlatok beütéseitől s a liberális polgári körökkel való érintkezéstől, Dienes pedig maga is marxista-leninista ideológiai szakaszába lépett s ilyen minőségében maradt a Korunk munkatársa, eléggé bizonyítja, hogy a lap átalakulása marxista folyóirattá nemcsak személyi diszpozícióktól függött, hanem a személyeket megváltoztató történelmi folyamatok kiütközése a sajtóban.” Azt a történelmi folyamatot akarja ábrázolni, amely a lap belső átalakulásához vezetett. Ennek során azonban talán nagyobb hangsúlyt ad a Korunk első éveit érő kritikájának, s erősebb vonásokkal húzza alá a valóban érvényesülő polgári liberális tendenciákat, mint a kétségtelenül megjelenő szocialista, marxista törekvéseket. A Korunk történetének első szakaszán elsősorban az objektív, pártatlan harmadikutasság polgári illúzióját s a szellemtudományi szintéziskeresést látja meg, s talán kevesebb hangsúlyt ad annak a belső fejlődési folyamatnak, amely az első évek valóban kereső-kutató, sőt kísérletező szemléletétől a következő korszakok határozott marxista gondolkodásához és nemzetiségi elkötelezettségéhez vezetett.

Kétségtelen, hogy a Korunk indulását az új gondolatokkal és új eszmékkel történő szembenézés, egy új szintézis keresésének igénye határozta meg. Erről vallott az első szerkesztő Dienes László beköszöntője,amely a múlt eredményeinekalkotó számbavételét s az új eszmei szintézis kialakítását sürgette. És erre emlékezett Gaál Gábor is, midőn visszatekintő előadásában (A Korunk évek margójára) így beszélt a folyóirat történetének kezdeteiről: „Eleinte, amikor Erdély legjobb olvasórétege segítségével megindult, azzal a káprázattal lépett a magyar írás sodrába, hogy a legjobban úgy tájékoztat és tudatosíthat, ha keresztmetszetét adja az időnek. A lap amaz idilli, első évei voltak ezek, amikor a legélesebb ellentmondások megfértek az oldalain, mint ahogy akkor Európa jó részében, főleg Közép-Európában, amely mindig leginkább érdekelt bennünket, az ellentétek is burkoltabban jelentkeztek. A háború utáni felocsú- dás évei voltak ezek, amikor az értelmiségit főleg a lét tarkaságának, sokféleségének seregszemléje inspirálta.” A változatos tájékozódás és az enciklopédikus igény valójában a korválság következménye volt. Balogh Edgár szól arról, hogy a húszas évek közepe a polgári liberalizmus mély válsága volt; s ez így igaz, hiszen az első világháborút követő általános szellemi zűrzavar, a liberális eszmék csúfos bukása valóban komoly válságba sodorták a polgári haladás híveit. Ám nemcsak a polgári progresszió került válságba, hanem legalábbis a magyar szellemi és közéletet tekintve, a szocialista mozgalom is.

A magyar forradalmak bukása, a Tanácsköztársaság leverése után a marxista baloldalnak is szembe kellett néznie az idők új követelményeivel és feladataival. És ez a szembenézés nem volt egyszerű, kényszere elől számos szocialista gondolkodó és politikus tévutakra menekült. Téves utat jelentett az a teljes pesszimizmus, amely a bécsi emigráció számos tagját: Sinkó Ervint, Lengyel Józsefet kerítette hatalmába, s amely dosztojevszkijánus és tolsztojánus eszmékhez, alkalmanként az „istenépítés” ideológiájához vezetett. Ez az ideológia, mint Balogh Edgár igen kritikusan megjegyzi, még az induló Korunkba is beszivárgott. Másfelől téves utat jelentett a messiánikus szekta- riánizmus is, amely elutasítva a szociáldemokráciát, a polgári radikalizmust és az agrárdemokratikus törekvéseket, a „második Magyar Tanácsköztársaság” azonnali és közvetlen megvalósításának jelszavát hirdette meg. Ez a baloldali szektariánizmus elég nagy mértékben nyomta rá bélyegét a magyar kommunista mozgalomra, és csak Landler Jenő politikai irányzatában, valamint Lukács György „Blum-téziseiben” történt meg elutasítása, a kommunista mozgalom szövetségi politikájának átértékelése. (Leg74