Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - Bolya Péter: Disznóvágás (elbeszélés)

Somos visszament a házba. Brodszky a heverőn ült, pálinkát ivott.

— Sír — mosolygott zavartan Brodszkyné.

Manci feketén utazott Laci tanyája felé.

REGGEL

— Átmegyünk? — kérdezte Somos.

— Hova? — emelte fel a fejét Brodszky.

— Laciékhoz. Hívtak.

— Majd este, enni.

— Menjünk most.

— Minek?

— Érdekel.

— Unalmas. Majd este átmegyünk.

Leült, maga elé bámult.

— Legalább hét fogás lesz — mondta.

Megint felállt.

— Menjünk — nyúlt a kabátjáért.

LACIÉK

Manci a hátán feküdt, alatta szalma, két tégla támasztotta az oldalát.

— Még vigyorog is, haha! — nevetett Karcsi.

Kétoldalt kilátszottak a disznó fogai.

— Igyanak egy kis bort, Feri bácsi — mondta Laci.

A konyhában kendős asszonyok sürgölődtek: Laci anyja, és Zsuzsi, a húga. Aztán a félhülye Balog Bazsi, Laci ivócimborája. A tűzhely előtt vézna öregember ül, Laci édesapja.

— Jónapot — köszönt hangosan Brodszky.

— Tessék beljebb jönni — mondta Laci anyja.

Az asztalon kések, húsdaráló, hurkatöltő, fűszerek. Odébb kredenc, a tetején öreg kalap. Sparhert, alatta kosárban kukoricacsutka.

Leültek.

— Szóval megdöglött a disznó — mordult fel Brodszky.

— Meg — mondta Laci húga.

Odakintről Laci és Karcsi kiabálása hallatszott.

— Jó disznó — mondta Brodszky keményen.

— Az — mondta Laci húga.

— Van egy mázsa — folytatta Brodszky.

Csend.

— Talán nincs? — horkantott Brodszky.

— Nem mértük — mondta Zsuzsi.

Brodszky görnyedten ült a széken, őszes szakálla előre állt.

— Nincs egy mázsa — szólalt meg az öreg.

— Mi az hogy nincs? — meredt rá Brodszky.

— Mert nincs.

— Hogy-hogy nincs?!

— Nincs. Fiatal disznó.

— Tudja, mi pénzt megevett az az állat, öregem? — emelte fel a hangját Brodszky.

17