Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - SZEMLE - Rosonczy Ildikó: Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség (tanulmányok Erdély történetéhez)

NAGY LÁSZLÓ (1925—1978)

Költészetünk egyik pótolhatatlan fejedelmét veszítettük el. Klasszikusan tiszta költészete maradandó érték. Ahogy ő írta Ferenczy Béni halálakor: „Végakarata: tűz”. S most már sajnos az életmű korai lezártával beilleszkedik „bátran a múlhatatlanság szerkezetébe.” Önmagát jellemző versét emlékezésül idézzük:

Arcomról minden csillagot lesöprök, legyek az ember fia.

Kék-szalag, láng-arany medália, rongy vagy fekete fogamon.

Méz, marod torkom, mint a rák, kiköplek, te dalosok gyilkosa.

Nem érdekel a megváltás soha, míg rám süt: a többi dögöl.

Nehogy elmúljon hit s harag, kínzókamráid, világ, vállalom.

Erdőtűz harsonázik hátamon, tengerből szájba ver a só.