Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - MŰHELY - Kiss Dénes: Játék és törvény (Ősi szavaink keleti üzenetei)

ni: josaghum = sítalpam, jósa = sí (jó sikló?), álmajéghum = emelem, fogom, suwag- hum = botom (ezt a szót sokat emlegettük, finnül sauva = bot, mondhatnánk ma- gyarúi: suvasztóm), élály = el, előre (talán így helyesebb lett volna írni: éláj), érghi = ének, wót = szél, mana = milyen, sót = boldogság, pajtit = arcok, wótpigh = szélfiú (pigh = fiú, finnül pojka, de a szótő a ,,poj”, s ez az alak már ismerős a paj-ti, pajtás, púja stb. szavainkból, s ha a pajtit = arcok, akkor eszünkbe juthat a pajzán szavunk, hisz általában férfiúi tevékenység a pajzánság, és nem leányra, hanem fiúra mondjuk: pajkos.) Nos, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótár 3. tudósai szerint a pajkos szavunk ismeretlen eredetű, a pajtás valószínűleg oszmán-török, a pajzán pedig oszmán-török eredetű ... Lehetséges, de akkor milyen eredetű az angol boy = fiú szó?. . . De nyelvészeti pajzánkodás, pajkoskodás helyett következzenek a vers még hátralevő szavai: jonghasi = játszik, am = én, jotum = velem, jót = -val, -vei, taw = ő, kási = versenyez (küzd? s mivel a legtöbbször kezével kezd, küzd, küszködik, finnül kéz = käsi, a manysi kát jelentése: kéz, mellső láb, azzal kúszik?), raghatéghum = esesem, chujétum = fekszem, heverek, és újra ismerős a tujtkwet = havacskák, puwléghum = fürdök(-döm), wilytum = homlokom, chorghi = lángol, ras = eset (rész, részem?) kás = kedv, öröm. S ime, egy fordítási változat:

Sűrű ... sűrű,

Fel, előre!

puha hó,

Szél dalol,

magas fenyőn

fel, boldogság

csillogó,

dala szól!

A sítalpam

Sok szélfiú

felveszem,

mind repes,

botom fogom

örömmel

sebesen.

versenyez,

Puha hóban

Homlokomon

elesem,

játszva sok,

fürdők benne

sűrű, puha

szívesen.

láng lobog!

Suhángok suvasztó sűrűjén átküzdöttük magunkat, de ez a szerény kis műfordítási „bemutató”, a közbevetett megjegyzéseivel együtt sem jelent nagyobb kockázatot. Egyébként is Kálmán Béláé a fő érdem, s hadd említem meg, hogy annak idején Lenin- grádban ő fedezte föl Juvan Sesztalovot, most már nyugodtan mondhatom: Európának! Kitűnő könyve, s ezt is hadd mondjam örömmel, nemrégiben jelent meg új kiadásban (Chrestomathia vogulica). Sokat segített Papp István szótárkészítő alapossága, valamint Szilasi Móricz Vogul szójegyzék c. munkája, s jó, hogy kéznél volt Nyirkos István Helsinkiben, 1969-ben kiadott magyar—finn szóta (Unkarilais—suomalainen sanakirja. Ám a továbbiakban már csak a magam husángjára támaszkodhatok. Az alábbiakban egy rag, pontosabban képző lehető képződését vázolom, képességeim szerint.

Képtelenség ugyanis, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek az iskolában jobban féljenek a magyar nyelvtantól (és néha annak tanításától a tanárok is, sokuktól tudom!), mint a számtantól vagy fizikától. Úgy gondolom, részben azért van így, mert a magyar szavakat értelmetlenül tanulják. Magyar szavak a ragok is, amelyeket oda rakunk rakosgatunk, ragasztgathatunk a szavakhoz, szótövekhez. Csakhogy meggyőződésem szerint minden rag és képző valaha önálló jelentésű szó volt, s a csökevényből kiindulva megta87