Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)

„A rablómesék és más furcsaságok” összehordása után nem szükséges tételesen válaszolni arra a korábban feltett kérdésre, hogy miért fiatal a csapat a szeszszindikátus termelői szektorában. Ha valaki mégis ragaszkodnék a tételes válaszhoz, idézek egy bennfentest. Az olvasó tekintsen el a bántó nyelvtani pontatlanságtól: a tartalomra, a lényegre figyeljen: „A cukrozás ugyan meg van tiltva, de szüretkor sok minden meg van engedve.” Ha Vígh urat, e középnemzedékhez tartozó (sz. 1930.), és ipari képzettségű konjunktúra-lovagot isBormelléken találjuk,ne csodálkozzunk azon,hogya szőlő- termelő apák örökébe léptek és lépnek a kőműves, a lakatos és általában az ipari végzettségű fiúk. A konjunktúra mezítlábas változatát, azt, „hogy sok minden meg van engedve”, ők is értik: ezért vedlenek vissza.

Szegjük be ezt a fejezetet Kelemen János és Szlama János (XI. rendű, 2,5 év börtön, 60 000 Ft vagyonelkobzás) nem mindennapi kölcsönügyletével. Szlama építkezik, ezért 50 000 Ft kölcsönt kér Kelementől. 17 ezret készpénzben fizet vissza, a tartozása további részét 30 hl hamis borral egyenlíti ki, amit Kelemen a saját pancsolmányai- val együtt a tabdi Szőlőskert Tsz-nél értékesít.

íme, a hamis bor ma már fizetési eszköz. Nevezzük nevén: bormelléki valuta.

(Befejezés az áprilisi számban)