Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
AIGISZTOSZ: Na, menj le a kapuhoz. Ha megérkeznek, vezesd hozzám őket, nehogy Klü- taimnesztrával akadjanak össze . . . 2. JELENET Aigisztosz és Klütaimnesztra (A királyné kilép a palotából) AIGISZTOSZ: (háttal áll, lenéz a térre). Na végre . . . KLÜTAIMNESZTRA: Nyomott nap ez a mai. A felhők egyre csak tornyosulnak, a halántékom pedig ki akar lukadni. Nem érzem jól magam, Aigisztosz! AIGISZTOSZ: Én sem. Lehet, hogy vihar tör ki. KLÜTAIMNESZTRA: Rosszul is aludtam, rémes álmaim voltak. Aztán hajnal felé egy ostoba csúf madár meg odaszállt az ablakomra és akkora zajt csapott, hogy felriadtam. Képzelheted, mennyire megrémültem. Mit gondolsz, jelent ez valamit? AIGISZTOSZ: A madár? KLÜTAIMNESZTRA: Igen. AIGISZTOSZ: Bizonyára. Keresd fel a madárjóst! Egy aranyért csupa jót fog mondani. KLÜTAIMNESZTRA: Te miért nem hiszel az előjelekben? AIGISZTOSZ: Minden jó előjel kedvemre van. KLÜTAIMNESZTRA: A rosszak persze nem. Kényelmes megoldás. A természetedre vall. AIGISZTOSZ: Ez is? . . . Miért, milyen a természetem? KLÜTAIMNESZTRA: Puhány. Mindig elkerülöd a nyílt harcot, a döntést soha nem mered vállalni. Ezért is nem lett belőled semmi. Pedig tehetséged lenne hozzá. AIGISZTOSZ: Nem a nyílt harcot kerülöm el, hanem mindenféle harcot. Utálom az erőszakot. KLÜTAIMNESZTRA: Ugyan! Ismét csak fecsegsz. AIGISZTOSZ: Meglehet. A tények azonban azt mutatják, hogy a természet egyetlen faját képviseljük, amely rendszeresen írtja a saját fajta-bélieket. A bátorság, a jog, a bosszú, a szerelem, meg egyéb jelszavak fedezetével. KLÜTAIMNESZTRA: Nem szeretem, ha sunyi célzásokat teszel. AIGISZTOSZ: Bocsáss meg, most igazán nem rád gondoltam. KLÜTAIMNESZTRA: Aigisztosz! AIGISZTOSZ: Igen . . . Igen? . . . KLÜTAIMNESZTRA: (szünet után) Szörnyű ez a hőség. Ingerültté tesz. AIGISZTOSZ: Bizony. KLÜTAIMNESZTRA: Felállították az oszlopodat? AIGISZTOSZ: Gyere, nézd meg. Ocsmányul szép. Az egész városra ránehezedik az árnyéka. KLÜTAIMNESZTRA: Nem kérek belőle. AIGISZTOSZ: Nem?... KLÜTAIMNESZTRA: Miért, te nem félsz? . . . ÖREG: Igen, Aigisztosz. AIGISZTOSZ: Na végre Aigisztosz... na vég re . . . Menj, siess! AIGISZTOSZ: Ki élhet félelem nélkül? KLÜTAIMNESZTRA: Sokan. Mondjak egy nevet?... A fiam, Oresztész. AIGISZTOSZ: Nem Atreusz sarja ő is? Egy a megátkozottak közül? Azután meg választás előtt áll. Ez is egyik ok a félelemre. KLÜTAIMNESZTRA: Választania kell? . . . Miért kellene? AIGISZTOSZ: A lehetőségek közül, hogyan legyen király. Teheti ugyanis bátran és gyáván, okosan, vagy ostobán, nyerhet és veszíthet így is, úgy is. KLÜTAIMNESZTRA: A fiam nem fordul az anyja ellen. AIGISZTOSZ: Lehet, hogy nem . . . KLÜTAIMNESZTRA: Tehát nekem nincs félnivalóm. AIGISZTOSZ: Ezzel azt akarod mondani, hogy nekem viszont van? KLÜTAIMNESZTRA: Te mondtad. Félsz, csak nem akarod bevallani. AIGISZTOSZ: Lehet. De inkább aggodalomnak nevezném. Nem is magamért. Az ügyért inkább, amelyet fiad diadalra vihet. KLÜTAIMNESZTRA: Nem értelek. Félted a bőrödet, de ugyanakkor semmit nem teszel. Pedig amikor megismertelek, egészen más voltál. AIGISZTOSZ: Hagyjuk ezt. Régen volt, több millió éve . . . KLÜTAIMNESZTRA: De megtévesztettél, végzetesen becsaptál. Azt beszélték rólad, te ölted meg Átreuszt. De én tudom, hogy nem lehet igaz. Te határozat- és cselekvésképtelen vagy. Agamemnont gyűlöltem, mert ocsmány módon megölte legszebb lányomat, Iphigé- niát csak azért, hogy háborúba mehessen. De el akart jutni Trójaalá.és elhatározásában még az istenek sem akadályozhatták meg. Ezért valahogy becsülöm . . . Ó, milyen szerencsétlen vagyok! Egy felfuvalkodott akar- nok ágyasaként kellett elpazarolnom éveim javát. És azután meg kire leltem . . . Egy puhányra. egy egyéniség nélküli pacnira, akitől sem védelmet, sem vigasztalást nem kaphatok. AIGISZTOSZ: És én? ... A világ legnagyszerűbb asszonya volt az enyém, a szép Heléna még szebb húga. Érte megküzdöttem volna bárkivel. De mi lett belőle egyik napról a másikra? . . . Gyilkos, kétszeresen is az! KLÜTAIMNESZTRA: Gyáva puhány, az vagy! Ha férfi lennél, te intézted volna el! De te ostoba terveket szőttél megszöktetésemre 26
