Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Kisregény, befejező rész)
— Én csak azért vagyok a világon, hogy a lábomat tegyem szét! Ezt mondtad az előbb! Ezt mondta a mérnök úr ... Te strici! — Magda újból csak a férfi kabátját rángatta. Nem bírtak egymással; a mérnök nem tudta lefejteni magáról a nő kezét. Egyre idegesebben védekezett. Az asszony pedig zokogva, maradék erejével támadta, cibálta a kabátját, belemarkolt az arcába . .. — Mi van veled, berúgtál? — ismételte újra és újra a mérnök. A nő abbahagyta a sírást is, a verekedést is. Odalépett az ágyhoz; először a kezét tette le, majd — lassan, bizonytalanul — végigfeküdt a paplanon. A párnába fúrta a fejét, aztán olyan sírásra fakadt, hogy mindenki megdermedt tőle. — Mi az isten van, berúgtál? — motyogta a mérnök újra és tanácstalanul nézett körül. A kabátját, az ingét igazgatta. Márta odament az ágyhoz, ő is sírt, hangtalanul, csak Kalenda vette észre. Szalai Magda összeszedte magát, fel-felcsuklott, nehezen lélegzett, majd felült az ágyon. A haja összeborzolódott. Kábán bámult maga elé. — Dehát mit akarok én? Negyven éves vagyok . . . Még éppenhogy megfelelek a mérnök úrnak . . . Igazatok van ... Lefordult az ágyról. Lesimította a szoknyáját. Megigazította a haját. Egy pillanat alatt kijózanodott. Kinyitotta a faház ajtaját. Az eső egyenletesen kopogott a háztetőn: a vízcseppek mintha ezüstösen remegtek volna a szobából kiszóródó fényben. Közben Kalenda megtöltötte a poharakat, az építésvezető is ivott. — Hát akkor ... a boldogságotokra — mondta Szalai Magda Kalendának és Mártának. — Tudjátok, azért boldog vagyok. Ha akarjátok bekapcsolom a lemezjátszót... Szép lemezgyűjteményem van, csak keringőket gyűjtök . . . Bár az építésvezető szerint az mind limonádé, de azért én nagyon szeretem. Azt szoktam hallgatni, kiülök így a ház elé, nézem a tavat. . . — Inkább menjünk most haza — szólt közbe Márta. — Rosszul érzem magam. A fejem . . . De Szalai Magda már kapcsolta is be a lemezjátszót, elővett egy lemezt és figyelte a lemezjátszó karját. Nem vette észre, hogy Márta felállt, aztán a mérnök is. Egyszerre indultak el, az ajtóban megálltak. Egykedvűen nézték, ahogy Szalai Magda a felerősödő zenével együtt mozdul, táncolni kezd, egyedül, behunyt szemmel, aztán lehajol Ka- lendáért; szeretné, ha a férfi felálIna. De Kalenda mozdulatlan marad. A lemezen régi, ismert keringő; szegényes zenekari előadásban. Szalai Magda egy pillanatra megszédült, a hintaszékben kapaszkodott meg. A mérnök bekapcsolta a kocsi motorját; a faház ajtaja elé farolt, kinyitotta az ajtót: „Gyertek!” kiáltott a kormány mellől. Magda elzárta a lemezjátszót, a vállára lökte tavaszi kabátját és gyorsan becsukta a faház ajtaját, majd beült előre a kocsiba, az építésvezető mellé. XIV. Ilyen hosszú még nem volt az út a faháztól a telepig. Bertalan István szedte össze magát a leglassabban. A fiú is szótlanul készült, elgondolkozva húzta magára a nadrágját, sokáig igazgatta a nadrágszíját. A fürdőszobában — Kalenda nem értette, hogy mit csinálhatott — szabályos időközönként megnyitotta a vízcsapot és elzárta. Kalenda sem szólt. A tegnap este elhangzott mondatokra emlékezett, aztán meg arra is, hogy amikor beértek a városba, először arra kérte az építésvezetőt, hogy őt hozza haza — a faház úgyis útba esett — először. Amikor kiszállt a kocsiból, csak be21
