Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Maradandóság a változásban

meri az Alkotmányt s azt, hogy továbbra is választás útján kerülhetnek a magyar trónra; a féktelen fosztogatások helyett az ország gyűlése által megszabott adókat szedi csak, és csökkenti a hazánkban állomásozó idegen csapatok számát. Az is igaz viszont, hogy Erdélyt, az úgynevezett Részeket és a déli Határőrvidéket közigazgatásilag leszakítja az ország testéről, hogy felrobbantja azon várainkat, miket saját stratégiája szempontjából fölöslegesnek ítél, s nincs saját hadseregünk, egészen 1848-ig — de hogy a nemzet akkori vezető erejének, a nemességnek mekkora befolyása volt sorsunk alakulására, azt egy, a nagy egészbe ágyazva kicsi, ám témánk szempontjából elsőrendű fontosságú példából is láthatjuk: 1712-ben, tehát egy évvel a fegyverletétel után, az országgyűlés, hivatkozva a Koronajavak elidegeníthetetlenségének Alkotmányban rögzített passzusára, sérelmezi a Háromas Jász-Kun Kerületek eladását, amit aztán 1714-ben zálogformára is változtatnak, majd egy évvel később törvényt hoznak a visszaváltására, a királyi kincstár és az ország közvagyonának terhére, ami aztán, a jó öreg bécsi huzavona után 1731-ben meg is történik! Az Aranybulla vonatkozó pontjainak érvényesítése rendkívül fontos mozzanat az ország és a nép-nemzet megtartásáért vívott nehéz és állandó küzdelemben, s erre a Háromas Kerület bízvást támaszkodik is a következő évtizedekben, gyakorlatilag azonban egyelőre csak annyit jelent, hogy a továbbra is köteles adókat nem a nagynémet lovagok, hanem az Invalidusok bécsi háza osztrák, cseh, szerb, tót, de néha éppen magyar hivatalnokainak markába kell leszámolni.

Vagyis a jász névnek, mint kiváltságosnak, s a jász földnek, mint szabadnak, nincs meg a vonzereje. Elsősorban ez, másodsorban az 1709-es nagy pestisjárvány, valamint a szökött jobbágyok kiadása okolhatja, hogy a lakosság, amelyik 1699-ben 1153 családban mintegy 7200 fő, az 1713-ban is csak 1550 család, talán 9300 lélekkel, de még 1720-ban sem több 1632 családnál és körülbelül 9800 személynél. A huszonegy év alatt kimutatható mintegy 2600 fős szaporodás tulajdonképpen fogyás az ország többi részének demográfiai alakulásához képest, s talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy elsősorban éppen az újtelepesek mentek el a szolgaság elől. S milyen igazuk volt! Elvégre adót, dézsmát apáik földjén is fizethetnek . .. Növekedett tehát a régi jász elem a maradók között? Valószínű, de az eredmény, azaz a mai jász etnikum kialakulása szempontjából ez egyrészt lényegtelen, mert a Jászföldet megjárva, az emberi értékekben, a gondolkodásban, az életmódban véletlenül sem fedeztem fel különbséget aszerint, hogy kinek milyen hangzású a neve, vagy hogy őse szerepel-e már a Liber Fundiban, másrészt pedig az 1745-ben engedélyezett redemptió hírére ismét csak sereglettek ide a családok, messze földről. Ám hogy az újonnan jövők jórésze megint visszaérkező, arra egyik példám, hogy ismét nincs jellemző arányú eltérés a névanyagban. A magyar családnevek, de különösen a jellegzetesen jászföldi nevek igencsak egyenlően oszlanak meg a törökvilágot átvészelt őslakosok és az 1699 előtt, valamint az 1745 után betelepedettek között. A másik példám, hogy a több hullámban jövő telepesek zömmel azokról a vidékekről érkeztek, ahová a jászok a török korban kimenekültek, és ahol létezésükről nemegyszer hírt is adtak az emigráció idején, így főként a Garam vonalától Kassáig terjedő, úgynevezett Felső Palócföldről, melyiknek nagyobb része ma Szlovákiához tartozik.

így vagy úgy, a lényeg egy marad: A jász redemptusokat lajstromozó nagy könyvbe, a híres Liber Fundiba annak a 2216 családnak a nevét írják be, kik hozzá tudtak járulni a Jászságra eső 225 250 forint megfizetéséhez, amit aztán 1751-re teljesítettek. Mária Terézia ekkor adja ki számukra az országgyűlés által is jóváhagyott Jellevelet, amiben felsoroltatnak a jászok szabad népének jogai és kötelességei. így: Minden jász szabad, tekintet nélkül arra, hogy redimált-e vagy sem. Jász a földjét el nem adhatja, nőágon nem örökölheti. Adót továbbra is fizet, igaz, csak kétfajtát. Portális és katonaadót, s

79