Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: A vidékiség tünetei
Ezek az összetevők helyenként (és egyénenként) nagyon különböző arányban keverednek. Van, ahol egyazon városon belül is nagyon különböző életformák élnek egymás mellett, tűrve-tolerálva egymást. Van, ahol kialakul valamiféle többé-kevésbé egységes norma, közvélemény a követendő életstílusról. A „vidékiség” modellje éppen egy ilyen, az adott közegben elfogadott és megkövetelt életformát is létrehoz. Ennek egyik jellegzetes mozzanata — voltaképpen az előzőekből egyenesen következően — a társas kapcsolatok (pl. barátságok) hierarchikus rendeződése. Alaptörténet, K. Ferenc mondta el: ,,V. a felsőoktatási intézmény vezetője, G. a város egyik vezető embere. Hivatali munkájuk megköveteli a gyakori találkozásokat, szoros együttműködést. Természetesnek látszik tehát, hogy közöttük idővel szorosabb emberi kapcsolat is kialakul. Családostul összejártak, egymás névnapjait együtt, családi körben ünnepelték, közösen mentek víkendezni stb. Egyszer V. vezetői beosztása megszűnt. Nem bukott le, nem váltották le, egyszerűen lejárt a megbízatása, s ő tudományos munkája érdekében nem vállalt újabb periódust. Mi történt? Barátsága G.-vel azonnal megszűnt. És nem elsorvadt vagy visszafejlődött: nem is vesztek össze. Egyszerűen egyik napról a másikra megszűnt. S szinte azonnal, legfeljebb néhány hét alatt, új barátság szövődött G. és M. — V. utódja — között.. A „vidékiség” modelljében markánsan jelentkezik a társas kapcsolatok (mindenekelőtt a barátságok) formális volta és szűk rétegre korlátozódó mezője. A kapcsolatok — akár személyek, akár családok közöttiek — többnyire felszínesek, üresek. Ami persze egyáltalán nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy a lehetséges fpotenciális) barátok köre — a társas kapcsolatok elfogadott, standardizált mezője — roppant szűkkörű. Lényegében a hierarchiában teljes bizonyossággal, vitathatatlanul azonos szinten állókra korlátozódik. (Tehát pl. főorvos főorvossal, gimnáziumi tanár gimnáziumi tanárral, egyetemi oktató egyetemi oktatóval; utóbbiaknál külön „kaszt” az egyetemi tanár-docens meg a tanársegéd-adjunktus.) (Megjegyzendő közbevetőleg, hogy a foglalkozás-specifikus baráti kör általánosabb jelenség. Amiben a „vidékiség” modellje sajátos, az az, hogy abban normatív jellegű, kötelező a körön belül maradni, míg a másfajta normarendszer szerint funkcionáló közösségekben — legyenek azok kis- vagy nagyvárosiak — a „határok” átlépése megengedett. Hogy miért aránylag ritka mégis, az már más kérdés.) Világosan kell látni azonban, hogy mindez csak felszíni megjelenése mélyebb összefüggéseknek. így mindenekelőtt a helyi hierarchia abszolutizálásának. A „vidékiség” modelljét mutató kisvárosban ugyanis a helyi hierarchia jelenti az egyetlen biztos pontot a társadalmi életben való eligazodáshoz. Biztonságos és kényelmes tehát a személyes szférában, a társas kapcsolatokban is a feltétlenül, vitathatatlanul azonos szinten mozogni. Ugyanakkor persze ez az elrendeződés egyben biztosítja is a hierarchiastandard voltát, konzerválja is azt. Világossá teszi, érzékelteti, nem engedi elmosódni a hierarchikus különbségeket. És persze, ez a rendeződés szükségképpen vezet a kapcsolatok kiüresedéséhez. Részben, mert nagyon leszűkíti a választás körét, de sokkal inkább azért, mert a kapcsolat tartalma, célja nem emberi, humanisztikus szükségletek kielégítése, nem szellemi társak keresése, hanem nagyobbrészt kifejezetten presztizs-jellegű: a hierarchiában elfoglalt hely demonstrálása, megőrzése; önmagának nem mint embernek, hanem mint meghatározott státuszú személynek elfogadtatása. A helyi értékrendhez igazodó életforma másik elemét jelentő szabadidős tevékenységek közül csak egy jellegzetesét, a kertészkedést mutatom be. F. András mondja: 72