Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Vörös József: A tréningruhás (elbeszélés)
— Kézilabdázhatnánk — tanácsolja Ákos. Az ötletnek örülnek. Kimennek a kertből egy gyepes útra. Jólesik a mozgás. Hazafelé Lola magyaráz. — Ez a Halasi út, itt balról a Leninváros. Az autóból azonban nem sokat látni, hamar hazaérnek. A szülők a televízió előtt ücsörögnek, de most már senki nem néz a képernyőre. Beszélgetnek. Melegszik a délről megmaradt leves és a pörkölt. Kiegészítésül rántott hús, újabb salátával. Lola és a tréninges önkéntelenül nézik az órát, és felszedegetik a napközben letett holmikat. A szülőknek tetszik a tréninges sportos rövid haja. A külső szabványoknak számukra megfelelő. Lola kilencig föl sem kel, mert ma délutános. Tizenegykor megnézi a levélszekrényt. Van levele. írt az angol fiú, aki miatt olyan kitartóan tanulgat, és szótár segítségével levelez. Csinos fiú, azt tanúsítja a fényképe. A munkája átlagos, kereskedő. Kedves leveleket tud írni. Lola előkeresi a szótárt, és néha megakad egy-egy szónál. Aztán felragyog, egyre könnyebben megy már a fordítás. Örömmel töltik el az új felfedezések, összefüggések. Lola ismét megnézi a levelet. „1973. augusztus 3, Montreal. Kedves Lola Kisasszony! Mint már írtam, csodálója vagyok. Örömmel tapasztalom, hogy mindenben hasonlóan gondolkodunk, a távolság és az életforma különbözősége ellenére. Kíváncsivá tesz Magyarország iránt. Az itt élt magyarokról, akiket ismerek, igen jó a benyomásom. Jó ügyfelek. Jövő nyáron talán sikerül eljutnom Budapestre.” Lola idáig jutott a levél olvasásával, közben olyan kedvre hangolódott, hogy eltette a levelet. Úgy döntött, hogy lefekvés előtt fogja végigolvasni. Előszedte és elrakosgatta a hazait, majd megterített magának a szűk kis konyhaasztalon. Bent a szobában az angol lemez forgott. Most dupla szerelmet érzett a nyelv iránt. Vagy a szép szőke angol fiú iránt? A tréninges képe nem jött elő, eszébe sem jutott. Csak később, amikor műszakkezdetkor bement az étterembe, és felöltötte a fekete ruhát a fehér köténnyel. „Ez a bűn bölcsője, és én vagyok a dada.” Lola mosolygott magában. A pulthoz ment, ahol Tini szolgált ki. — Hoztam neked egy kis hazait — kacsint barátnőjére. — Mi van veled, Lola? Nagyon feldobottnak látszol. Csak nem aludt nálad a tréninges? — Nem, Tinikém, ne is álmodj erről. Az angol fiúmtól kaptam levelet. A jövő nyáron jön Budapestre. — Ne mondd — pislog Tini zavarában —. Ki hinné, hogy egy kisvárosi cicának ekkora esze van. — Nincs ebben semmi rendkívüli. Lola mosolyogva fordul sarkon. A tréninges kezében füstöl a páka. — Kapcsold le — int neki a cingár. — Ma ilyen napom van — bólint a tréninges. —Jól megfőztek Kecskeméten. 30
