Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám - Vörös József: A tréningruhás (elbeszélés)

— Tehát nem vagy elégedett a szakmáddal?

— Nem egészen, de csinálom. Az iskola szép dolgokat tanít, de más az élet. Nekem az egész csak emlék, harmónia, idill meg mittudomén.

— Az őseim válni készülnek — sóhajt a tréninges.

— Nem tudsz rájuk hatni?

— Nem érdemes. Jobb, ha válnak. Mindkettőjüknek jobb. Velem már régen nem törődnek. Azon alkudoznak, hogy melyikük köteles lakást adni, még meg nem nősülök. Felnőtt vagyok szerintük.

Lola megsimogatta a tréninges arcát. Az magához vonta a lány karcsú derekát, és ajkuk egymásra talált. Szótlanul, szédülten lépkedtek a Baross utcában.

— Megérkeztem. A jövő héten délelőttös leszek, délután mehetünk moziba. Négykor itt várj a kapu előtt.

— Inkább ötkor, négyig dolgozok.

— Akkor én várlak a Gelkánál, jó?

Csók. Az ajtó becsukódik.

Milyen nagyszerű nő ez a Lola, valóságos gyöngyszem. A tréninges bekanyarodik a Koszorú utcába, haza.

A tréninges egész nap izgul, mert napok óta nem találkoztak Lolával. Négy után meglátja a lányt a kirakatüvegen át, amint ott sétál farmerban és hímzett blúzban.

Lola nagyon friss és vidám.

— Megvettem a jegyeket — nevet a tréningesre, aki zavartan kotorász a zsebében.

Lola hunyorít.

— Most én fizetem, legközelebb te. Ki-ki alapon, hogy ne kerüljön sokba!

Hol éltem én eddig? Adja fel a kérdést a tréninges önmagának.

A szép filmtörténet mindkettőjüknek tetszik.

Nyolc alig múlt, ismét a Duna-part. Még nem hült le a levegő, de már nincs meleg. Jólesik összebújni. Képzeletükben fel-felcsillan a jövő. Csak egy-egy óvatos célzás arra, hogy azt egymással képzelik.

— Holnap délután feljöhetsz. Megnézed a szobám, és hallgatunk lemezeket, jó? Főzök teát. Tulajdonképpen teára hívlak.

A tréninges súlytalannak érzi magát, amint a járda ezüst szalagján lejt az éjszakában.

A szülők nézik a tévét, csakhogy ne kelljen egymáshoz szólniok.

— Mi az, fiam — dörmög az apa —, talán felszedtél egy újabb pipit?

— Ne beszélj így, faterkám! Ezúttal a dolog súlyosabb.

— Igazán? Na és?

— Korai lenne még nyilatkoznom. Egyelőre ne számítsatok arra, hogy albérletbe megyek.

— Ugyan, fiam, anyád palijának van lakása. Nyilván rád is gondolt, amikor így választott.

Az asszony dühödt pillantásokat lövellt az ura felé, de nem szólt a vitába.

A szoba nem volt nagyon kicsi, a bútorok pedig tú'rhetőek.

Lola a konyhában főzte a teát a gáztűzhelyen.

Az üvegvitrinben néhány új könyvsorozat hevert, élére dobálva, felvágatlanul. A lemezjátszó felett Colombo hadnagy nagyméretű színes fotója. Tükör a villanykapcsoló felett.

Az utcai ablakon színes függöny. A heverőn mogyorószínű terítő. Kellemes, melegbarna színek uralták a lakást. A fal ezüstös kékre festett. Magas mennyezet, elegáns, hatágú csillárral.

25