Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (8. rész: Mit ér a történelmi néphagyomány?)
tartása a régészeknek hasznos útbaigazítást nyújt ásatásaikhoz. A szülőföld szeretettnek és ismeretének tanúbizonyságát adják a közszájon forgó történeti emlékek. A szóbeli történelem és a sajátos történelemszemlélet szerves része a népi kultúrának. Mindennaposán hozzátartozott egy régi, ma már letűnt életformához, amelynek értékeit ma is számontartjuk. A történelmi emlékezet tetemes részét harcok, háborúk teszik ki, és amikor a hétköznapok kerülnek szóba, akkor is többnyire a létért, a megmaradásért való küzde- mekről, a keserves múltról beszél. De egy pillanatra sem szabad összetéveszteni a magyar nép és Magyarország szakmunkákban megírt történetével. Annak csupán egy sajátos változata. Arról tanúskodik, hogy a szájhagyomány másként fogta föl, másként őrizte meg az eseményeket és az alakokat, de ezzel tanít és elgondolkoztat is. Mert minél több oldalról és szempontból igyekszünk a történelmet megközelíteni, annál színesebb és érdekesebb lesz, annál jobban megértjük, közelebb jutunk igazságához. A mese és valóság határán járó szóbeli történelem, a történelmi emlékezet érdemes a figyelemre és a megbecsülésre. * Jóllehet sok kutató foglalkozott a magyar történeti néphagyomány összegyűjtésével és magyarázatával, gazdagságához képest viszonylag kevéssé ismerjük. Adósak vagyunk például a történeti mondák teljesebb gyűjteményének összeállításával és rendszerezésével, nemzetközi kapcsolatainak föltárásával. A történelmi emlékezetet koronként nem egyenlő mélységben ismerjük. Vidékenként is eltérések mutatkoznak föltárásában. A terület azonban mégsem mondható elhanyagoltnak a néprajztudományon belül. Sorozatnyi tanulmány szól erről a kérdéskörről. Munkám jellege és a helyhiány nem engedi meg, hogy ezeket jegyzetekben fölsoroljam. Kötelességnek érzem azonban, hogy azoknak a szerzőknek a nevét, akiknek néprajzi tárgyú könyveiből és cikkeiből írásomhoz legtöbb gondolatot és eredményt merítettem, alább megemlítsem: Balassa Iván, Bálint Sándor, Bodor Géza, Dankó Imre, Dávid András, Dégh Linda, Dienes András, Dobos Ilona, Dömötör Sándor, Erdész Sándor, Ferenczi Imre, Gellériné Lázár Márta, Gömöri Jenő, Gönczi Ferenc, Györffy István, Horváth Cyrill, Katona Imre, Király György, Kováts Valéria, Kriza Ildikó, Lengyel Dénes, Luby Margit, Molnár Mátyás, Ortutay Gyula, Sándor István, Solymossy Sándor, Szabó Ferenc, Szilágyi Miklós, Szűcs Sándor, Újváry Zoltán, Vargyas Lajos, Zolnai Béla. írásomban fölhasználtam saját kutatásaimat és gyűjtéseimet is. A magyar nép történelmi emlékezetéről ismeretterjesztő könyvet írtam a Móra Ferenc Könyvkiadó számára „Megjártam a hadak útját” címmel. Munkám ennek a kéziratnak több részletét, illetőleg tanulságait tartalmazza. (Vége) FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK yt-fL Ve M BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 96
