Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - KRÓNIKA - Kőhegyi Mihály: A jazigok tiszántúli hódítása és Traianus dák háborúi

ben forgott Pannónia Inferior, a két Moesia és talán Pannónia Superior limese is.34 A háború a 118-as év első hónapjaiban a rómaiak győzelmével, majd egy 119-ben megkötött szerződéssel ért véget. Fél évszázadig nem hallunk a szarmatákról. A háborúban a római védelmi rendszer gyengéi is megmutatkoztak, ezért Dacia katonai-közigazgatási szervezetét erőteljesen átalakították és Dácia Inferior néven külön provinciát hoztak létre.36

A kutatás Hadrianus intézkedéseit úgy értékelte, hogy azok — Pannónia kettéosztásának mintájára

— egy daciai roxolán-front (Dacia Inferior), illetve egy jazig-szarmata arcvonal (Dacia Superior) kialakítását tűzték ki célul.36 Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk Dácia hídfő jellegét és a földrajzi viszonyokat (erősen hegyes, erdős terület), ami legalább annyira meghatározza a két tartomány védelmi rendszerének a képét, mint az egyes határszakaszokkal szemben álló ellenség fenyegetése.37 <9 (j

A 119 után beköszöntő békeévek idejére tehető a római áruk (fibulák, edények, gyöngyök, üvegek, terakotta dísztárgyak, bronzedények, ládikák, mécsesek) tömegesebb beáramlásának megindulása a szarmata földre. Ezzel a kérdéssel azonban az utóbbi években többen is foglalkoztak, így tárgyalásuktól bízvást eltekinthetünk.38 Egyetlen megjegyzésünk azonban lenne — s ez nem csak a római importra vonatkozik, hanem a szarmatakor egészére — minél előbb szakítanunk kell a magyar kutatásba annyira meggyökeresedett Pannónia-központúsággal, mely egyszerűen abból adódik, hogy ezt a leletanyagot ismerik legjobban hazai kutatóink. Egyetlen pillantás a térképre meggyőzhet bennünket arról, hogy Dácia és a két Moesia régészeti emlékei, azok belső története van annyira fontos a Nagy- alföldön élő szarmaták szempontjából, mint Pannóniáé. A jelenlegi félig-meddig egyhelyben topogás- ból kilépni csak ennek ismeretében és az 1950 óta kiásott leletek mielőbbi teljes közlésével tudunk. E munka elvégzése jugoszláv, román és magyar kollégák szép közös feladata lehetne az elkövetkező években.

1 Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon. — Denkmäler der Sarmatenzeit UngarsJ. Arch. Hung. 15 (Budapest, 1941): II. Arch. Hung. 28. (Budapest, 1944); III. Arch. Hung. 30. (Budapest, 1950).

2 Harmatta János kritikája Párducz könyvéről. Acta Arch. Hung. 2. (1952) 341—352.— Ugyanő: A magyarországi szarmaták eredetének és bevándorlásának története. Arch. Ért. 1949. 30—36. — Ugyanő: The Sarmatians in Hungary. Folia Ethnographica, 1949. 127—154. — Ugyanő: A magyarországi szarmaták történetéhez. Arc. Ért. 1950.10—18.— Ugyanő Studies on the history of the Sarmatians. Budapest, 1950.

3 Az újabb közlemények már komoly lépést jelentenek a megoldás felé. Párducz Mihály: Beiträge zur Geschichte der Sarmaten in Ungarn im II. und III. Jahrhundert, Acta Arch. Hung. 7. (1957) 139 — 182.— Garam Éva: Szarmata kurgánok Isaszegen. FA 16. (1964) 49—61. — Párducz Mihály—Korek József: Eine Siedlung aus der Kaiserzeit in Ózd. Acta Arch. Hung. 10. (1959) 159-194.

4 Ptolemaios III, 7, 1; 8, 1.

5 I LS 8965

6 Florus II. 28-29.

7 Tacitus: Ann. IV. 5.

8 Dio 55. 30, 4.

9 Ovidius: Trist. I. 2, 82. III. 3, 5. Ex Ponto I. 2, 77, 113, IV. 7.

10 Lucanus: Bell. civ. 3, 93.

11 Tacitus: Ann. 12, 29,

12 András Mócsy: K voproszi o periodizacii ranneszarmatszkoj epochii (orosz nyelven) Acta Arch. Hung. 4. (1954) 115-128.

13 Kőhegyi Mihály: Das erste Siedlungsgebiet der Jazygen in Ungarn. Actes du Vlll-e Congres International des Sciences Praehistoriques et Protohistoriques. Beograd, 1973. 277—282.

14 Mócsy András: Pannónia a korai császárság idején. Budapest, 1975. 41.

15 Florus: Epit. 2, 28, 19.

16 Alföldi András—Nagy Lajos—Tompa Ferenc: Budapest az ókorban. Budapest, 1942. I. 188—203.

17 Dió 68, 10, 3.

18 Plinius: Nat. Hist. IV. 80.

19 Visy Zsolt: Die Daker am Gebiet von Ungarn. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970/1 5—29.

20 Párducz Mihály: Dák leletek Jánosszálláson. MFMÉ 1956. 15 — 30. — M. Neppert Ibolya: Dák leletek Biharkeresztes

— toldi útfélről. Déri Múzeum Évkönyve, 1969—70. 67—85.

21 N. Fettich: Archäeologische Beiträge zur Geschichte der Sarmatisch — dakischen Beziehungen. Acta Arch. Hung. 3. (1953) 175.

22 C. Daicoviciu: Dacia capta. (Zur Frage der Eroberung und Ursprünglichen Organisations Dakiens). Klio, 1960. 174— 184.

23 Ferenczi István: A római Dácia kiterjedésének, védelmének és felosztásának kérdéseihez. A Kolozsvári V. Babes és Bolyai Egyetemek Közleményei. Társadalomtudományi sorozat I. 1956. 153 — 171.

24 Alföldi Andreas: Die Roxolanen in der Walachei. Bericht über den 6. Internat. Kongress für Archäologie. Berlin, 1939. 528-538.

25 E. Ritterling RE 12 (1925) 1283, 1544.

26 R. Syme: The First Garnison of Trajan’s Dacia. Diss Pann. II. 10. (Budapest, 1938.) 271.

27 CIL XVI. 160., 57., 163.

28 Bállá Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1968. 112.

29 R. Syme: Governos of Pannónia Inferior. História 14 (1965) 346.

30 A. Stein: Die Reichsbeamten von Dazien. Diss Pann. I. 12. (Budapest, 1944) 9.

31 Bállá Lajos: Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez. (106 — 167). Arch. Ért. 92 (1965) 142.

32W.Weber: Untersuchungen zur Geschichte des Kaisers Hadrianus. Leipzig, 1907. 71. — M. Macrea: Istoria Rominieil. (Bucuresti, 1960.) 370.

33 T. Nagy: The Military Diploma of Albertfalva. Acta Arch. Hung. 7. (1956) 62.

34 A. Mócsy: PWRESuppl. 9 (1962) 553.

35 C. Daicoviciu: Ein neues Militerdiplom aus Dazien. Dacia SM 1 (1957) 199.

36 Radnóti Aladár: Dácia meghódítása és szervezete. Antiquitas Hungarica 1 (1967) 42.

92