Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)
tipizáltak egyes alakokat, mint amilyen pl. a kispolgárság szinte halhatatlan figurája, Kohn (és társai), továbbá Móricka, valamint a feudalizmusból visszamaradt Arisztid (Tasziló, Agenor és társai). kispolgárok és arisztokraták típusai a viccekben: Kohn (és társai) 212 Móricka 45 Arisztid (és társai) 18 Ezek szerint tehát Kohn egymaga többször szerepel, mint a foglalkozással megjelölt fizikai dolgozók összesen (212 : 106) és csak az ipar—mezőgazdaság és minden említett dolgozója együtt éri el egyéni „jelenlétét” (212 : 207). Ami pedig a változást illeti, Kohn népszerűsége lassan, Mórickáé és főként az arisztokratáké rohamosan csökken; az utóbbiak 7 éve már egyáltalán nem is szerepelnek, ill. én nem hallottam róluk. A VICCEK TÁRSADALMI CSOPORTHOZ KÖTÉSE A BENNÜK ELŐFORDULÓ MŰVELTSÉGI ELEMEK ALAPJÁN A viccekben előkerülő különféle műveltségi elemek (szakkifejezések, tudományos eredmények, közéleti személyiségek, földrajzi és egyéb fogalmak stb.) jelentős mértékben elárulják, hogy a történetek mely rétegek körében keletkeztek és milyen közegben terjednek. A motívumtár adatai szerint közéleti vicceink újságolvasó, rádióhallgató, tv-néző és átlagos műveltségű (mondjuk: érettségizett) emberek szellemi termékei. Vannak ugyan bennfentes („jól értesült”, tudományos vagy egyéb körökben ismert, főként konkrét személyekre szabott) viccek is, ezek azonban nem mindig terjednek el és főként nem is újulnak meg többé. Ezeknek az érettségizett, középrétegbeli viccfaragóknak és mesélőknek mindenesetre már nincs latinos műveltségük, mert igazán kevés az ilyen előismeretet feltételező történetek száma. (Pl. mi különbség a kapitalizmus és a szocializmus válságai közt? A kapitalizmuséi ciklikusak, a szocializmuséi pedig permanensek; A: mi újság? B: — latinul tanulok. A: — miért! B: — megyek Latin-Amerikába; és egy szójáték az 50-es évekből: — én sem szex, sem pedig politikai viccet nem mesélek: az elsőt ab óvó, a másodikat ab ávó.) Aközéleti viccek azonban bizonyos átlag ismeretanyagot feltételeznek, különben nem lehet őket megérteni vagy élvezni. Ezek között van az általános politikai —történelmi — földrajzi tájékozottság (Pl.: hogyan osztozkodott Marx hagyatékán a két német állam? Az NSZK kapta a Tőkét, az NDK a Kiáltványt); időszerű oktatási formák, anyagok ismerete (mi a kapitalizmus? Embernek ember által való kizsákmányolása? Mi a szocializmus? Épp fordítva!; — Két barát beszélget: A sovány, B azt ajánlja neki, hogy a felesége végezzen főzőtanfolyamot. Egy év múlva újra találkoznak, de A még soványabb. B szemrehányóan kérdi: — hát nem Írattad be főzőtanfolyamra a feleséged? A: — dehogynem! De még csak az 1905-ös forradalomnál tartanak); és szükséges némi természettudományos ismeret is (pl.: parancs az űrhajósoknak: — pályamódosítás, a Napot közelítsék meg! Válasz: — kibírhatatlan a hőség. Újabb parancs: — közelítsék meg éÜel!) . , E műveltségi elemek színvonalát azonban hiba lenne túlbecsülni, sőt egeszen otromba tévedések is elterjedhetnek. (Pl.: miér*- 'árt magyar közgazdászküldöttség Afriká57
