Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)
Első pillanatra feltűnik a nyári és a télközi (decemberi) mélypont (júl.: 59, aug.: 88, dec.: 99), egy tavaszi—őszelejei átmenet (máj.: 189, jún.: 209, szept.: 136) és az októbertől áprilisig tartó tetőzés 6 hónapja (december ugyanis ezt megosztja). Az csak természetes, hogy e három csoport számai egymáshoz közel esnek: mélypont: 59, 88, 99 átmenet: 189, 209, 136 csúcs: 271,342, 273, 249, 240, 262 A mélypontot és átmenetet képező hónapok együttes száma éppúgy 6, mint a csúcsoké, de az év arányos felosztásából is adódhat. A télközépi (decemberi) mélypont kissé meglepő és nem oly könnyen magyarázható, mint a nyári, de nem is igazi hullámvölgy ez, mert míg nyáron két hónapon át stagnál a vicctermelés, sőt tavasz végén és ősz elején sem az „igazi”, a december viszont magányosan áll. Ha pedig a novemberi-decemberi viccek számát (342 + 99) összeadjuk (=441) és kettővel elosztjuk, megkapjuk a csúcsok szokásos havi átlagát (220). Ezek szerint tehát a „termelés” folyamatos, csak valamilyen okból máskor mondják el, ill. én máskor jegyeztem fel. A viccek nagyjából az októbertől áprilisig tartó időszakban hangzanak el legnagyobb számban, amikor a kül- és belpolitika legintenzívebb mozgásban van és a kis viccmesélő közösségek közötti érintkezés is állandó, szinte mindennapos. Mihelyt beköszönt a nyár, ill. elkövetkezik a karácsony, alábbhagy mindenfajta közéleti tevékenység, a a világ mind a négy tája felé szétszaladnak a kis közösség tagjai, nincs köztük kommunikáció. (Jómagam nyaranként üdülök, ez a gyűjtésre is rányomja a bélyegét; de néhány nyarat már Pesten töltöttem, mégsem írtam fel lényegesen több viccet!) Újabb önként következő kérdés: a társadalomnak melyik rétegéhez tartoznak azok, akik nyáron nincsenek otthon és év végén ünnepelnek? Felületes szemléletre vallana, ha a parasztságra gondolnánk, mivel nyáron e társadalmi csoport dolgozik legintenzívebben és nem ér rá „viccelődni”. De nem is a munkásság a „tettes”, mert rá nem annyira jellemző a nyárra összpontosított szabadság, ezt az ipar egész évi állandó mérete amúgy sem engedné. így hát maradnak a különféle középrétegek és az értelmiségiek, akik valóban júl.-aug. hóban vannak távol és kisebb részük szept. hónapban üdül, pihen, de októberben már ismét teljes számban itthon vannak. E külső érvet a továbbiakban majd a belsők is meg fogják erősíteni. A VICCEK SZÁMÁNAK NAPONKÉNTI HULLÁMZÁSA Csak 1966. elején jutott eszembe, hogy nemcsak a hónapokat, hanem a napokat is rögzítsem. Addig azért nem gondoltam rá, mert pl. egy népmese, népdal stb. feljegyzése kapcsán elegendő az év, esetleg a hónap megjelölése is. A viccek élete azonban intenzívebb, ezek „naprakészek”, hiba volt a nagyvonalúság. A legegyszerűbb megoldást választottam: azt írtam fel, mikor hallottam én a vicceket; csak 1977. januárjától rögzítem — ha egyáltalán kideríthető—, hogy informátorom mikor hallotta, valamint azt is, hogy én a hét melyik napján (hétfő, kedd stb.) írom fel. A hónapok napjaival kapcsolatban tartós pontatlanságba estem: szerettem kikerekíteni (10, 15, 20-a) a dátumokat és nem vettem figyelembe baráti körünk összejöveteleit sem: t.i. mintegy negyedszázada minden szombaton találkozunk, amikor többek között viccekre is sor kerül. E „szombatos” napok részben meghatározták a hó napjait is. (Pontosabbat majd ezután fogok tudni, amióta a hét napjait is jegyzem.) 49
