Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)

újdonságokra. Ez a módszer maximálisan biztosítja az elmondok ízlésének, érdeklődésének érvényesülését és kikapcsolja a gyűjtő egyéni elfogultságait. Másrészt így nyilvánvalóan sok vicc marad lejegyezetlenül, utólag valóban számos olyan viccet idéztek fel, amelyeket annak idején nem írtam fel; és a gyűjtés hiányosságára vall a viccek 1/3-os visszatérése is. (T.i. valószínűsíthető, hogy az aktualizálódás lényegében teljes, de egy sereg vicc nem jutott el hozzám.)

Amit csak hallottam, azt mindenesetre azonnal mind feljegyeztem. Ha külföldre utaztam, mindig megkértem barátaimat. Amilyen komoly ígéreteket kaptam a segítségre, olyan jelentéktelen volt az általuk feljegyzett viccek száma. (A 3000 viccből így 95% saját gyűjtés.) Ezekért a hiányokért — amelyeket a hónapokra átszámított ingadozásból utólag 5—10 adatnyi pontossággal meg tudok állapítani — igazán nem én felelek.

Egyszer-kétszer azt a könnyelműséget is elkövettem, hogy egy pédányos eredeti gyűjteményemből kölcsönadtam, máskor pedig tudtom nélkül kölcsön vettek; a leggyengébben termő évek részben talán ennek tulajdoníthatók. Mindenesetre ilyen hibát már nem követek el többet.

Egy viccnek egy hónapon belül csak egy változatát jegyeztem fel, ha azonban később újra visszatért, ismét rögzítésre került. (Az egy hónapos időtartam nem 1-től 31-ig értendő, hanem a feljegyzés utáni 30 napra.) Egy-egy vicc rövid távon belüli gyakoriságának kérdése azonban ezzel még nincs megoldva, módszeremben tovább kell finomítanom. (Csak legutóbb kezdtem el felírni: adatközlőm mikor hallotta? így azt szeretném majd megállapítani, hogy a viccek milyen gyorsan jutnak el hozzám és hasonlóképpen nyilván másokhoz is?) Mindenesetre a 3000 db vicc nem mind merőben más, hanem jelentős része csak változat.

Egyáltalán nem kielégítő a viccek vázlatos rögzítése sem, de szószerint és kivált magnós gyűjtésre egyelőre nem vállalkozom.

Munkahelyem miatt 90%-ban csak pesti vicceket gyűjtöttem, bár ezek abszolút többsége országosan ismertté válik, így mégsem teljes a kép. Anyagom viszont a módszer, a hely és a gyűjtő személyes szempontjából egyrészt homogén, tehát további elemzésre alkalmas.

A FELDOLGOZÁS MÓDSZERE

A feldolgozás módszere és az elemzés szempontjai magának a közéleti viccnek a kérészéletűségéből és a témájából adódnak: 1. mivel a viccek hirtelen bukkannak fel és ugyanolyan gyorsan el is tűnnek, időszerűségük, élettartamuk viszonylag rövid (ettől függetlenül, bármikor újra felújulhatnak), először időbeli hullámzásuk tanulságait kell áttekintenünk; 2. tematikájuk a közélet számos oldala, ezeket viszont motívumokra való bontással lehet legbiztosabban összegezni. A következő szójáték pl. két motívumot tartalmaz:

— Aki árt mond, mondjon bért is!

E kettő együtt a gazdasági élet vicceinek nagyobb kategóriájába sorolható.

E motívumokra bontást az egész viccanyagon elvégeztem. Nagy meglepetésre, a motívumok száma alig volt több a viccekénél (3284), ami arra vall, hogy ezek a rövid történetkék motívumokban nem túlzottan gazdagok (a meséket, mondákat pl. nem érik el) és mindig hasonló kérdések körül forognak.

E vaskos kötetet kitevő motívumtár sokféle szempontból csoportosítható és elemezhető, szinte külön monográfiát kíván, itt csak a leglényegesebb jellemzőket fogjuk kiragadni. (A politikai-gazdasági-kulturális viccek aránya, férfiak-nők, foglalkozások,

46