Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)
KATONA IMRE A NEVETÉS SZOCIOLÓGIÁJA Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése CÉLKITŰZÉS Három évtized alatt mintegy 3000 közéleti vonatkozású (kulturális-gazdasági-poli- tikai) viccet gyűjtöttem ; ezúttal kettős összetevőjű társadalmi tanulságaikat szeretném itt bemutatni, mégpedig: 1. a társadalmi mozgatást milyen szélességben és hogyan követik; 2. a társadalom mely csoportjaira jellemzők? A vicc szót a köznapi értelemben használom: olyan rövid, csattanós történet, melynek nevettetés a célja. A válogatást és az elkülönítést — műfaji szempontból — adatközlőimre bíztam, ha ők nevettetés céljából meséltek valamit, én azt azonnal fölírtam. A közéleti viccek kiválogatása viszont már az én munkám: mellőztem a magánéleti vonatkozású (gyermekszáj, anyós, szex stb.) nevettető történeteket, és csak azokat a kulturális-gazdasági s főként politikai vicceket írtam fel, melyeket elmondóik éppúgy önálló műfajnak vettek, mint jómagam. Ezek kilépnek a családi vagy a két nem közötti kapcsolatok köréből, kint élnek a nagy társadalomban. Elkülönítésük csak néhány esetben okozott gondot: pl. egy ideig nem írtam a rendőr-vicceket (merőben foglalkozási kategóriának tekintve),amikor azonban a gépkocsik számával arányosan emelkedett ezek száma is, a tulajdonosi szemlélet jellemzőjeként kerültek feljegyzésre. E műfaji elkülönítés jogossága később igazolódott: közéleti vicceink önálló csoportot alkotnak, legalább 2/3 részben sajátmagukból újulnak meg, de természetesen más vicccsoportok felé is nyitottak. A GYŰJTÉS MÓDSZERE Bár harminc évvel ezelőtt már viszonylag gyakorlott néprajzi gyűjtő voltam, bevált módszeremet mégsem vittem át a viccekre: jó néhány évig csak a „legérdekesebb” történeteket írtam fel vázlatosan, dátum nélkül. 22—23 év óta minden közéleti viccet gyűjtök, de eleinte csak „nyár”, „ősz” és hasonló időzítéssel, majd hamarosan a hónapok, és mintegy 15—16 év óta a napok feltüntetésével is. (Hogy ez a hét melyik napjára esett, csak legutóbb kezdtem feljegyezni.) Még több más hiányossága és pontatlansága is van ennek a gyűjtésnek, de jelentős részükről már nem én tehetek: általában nem írom szóról szóra, hanem csak vázlatosan a történeteket, elmondóik nem nagyon tűrik a lassúbb, aprólékos jegyezgetést. Ugyanez okból mellőzni voltam kénytelen az adatközlők nevét, korát, foglalkozását is, itt azonban összefoglalóan már megadhatom: az elbeszélők szinte kivétel nélkül férfiak, kamaszkortól nyugdíjas korig, többségük értelmiségi és majdnem mind városiak. (E meghatározó tényezők majd a statisztikai elemzésnél nyilvánulnak meg.) Általában passzív módszerrel gyűjtöttem, vagyis nem jártam házról házra a viccek után, mint ezt szoktuk a mesékkel és mondákkal vagy bármely más folklór-műfajjal is. Aktivitásom legfeljebb abban nyilvánult meg, hogy a találkozásokon rákérdeztem az 45
