Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)

Mitől csúszik a banánhéj?

Nos, az történt, hogy a tolatómozdony nekitolta a tartálykocsikat egy, a sínhez túlságosan közel álló teherautónak. A tartályok megrongálódtak, a kivezetőcsapok letörtek. 1975. január 2-án Szőke Nagy — kipihenve a 7 000 Ft-os szilveszter fáradalmait — kiment az állomásra, és megdöbbent. „Ekkor éreztem először, hogy lebuktam, mert a hiba kijavítása hosszadalmas munka. A számla elment, a vagon nem. A megrendelő reklamálni fog, és akkor kiderül, hogy a tartályvagonok nem is lettek megtöltve..

Az üzemvezetőnek a véletlenhez tapadó, megdöbbenésben fogant okfejtése halotti bizonyítványnak is tekinthető; egyrészt azért, mert a maffiát ért halálos csapást konstatálja, másrészt azért, mert a HUNGAROVIN akkori adminisztrációjáról mondja ki, hogy akár el is áshatták volna.

Hosszúra sikeredett mondatomban az „egyrészt”-nek az a magyarázata, hogy Szőke Nagy jóval többet sikkasztott, mint amennyi feleslege képződött. Vagy gyenge oldala volt a matematika, vagy pedig — s ez a valószínűbb — lusta volt a bejövő anyagok és a kimenő készárúk egyenlegét naponta megcsinálni, hogy az elsikkasztható mennyiséget „a felesleget” pontosan ismerje. Már jócskán lehetett hiánya, amikor Gubán János megkérdezte tőle, hogy tudna-e még sűrítményt szállítani? A válasz: „Van még ott, ahol eddig volt.” Néhány nap múlva küldte is az 50 hl sűrítményt a Fővárosi Köztisztasági Hivatal locsolókocsijában.

A „másrészt” magyarázata az, hogy a vasúti tartálykocsikkal történt baleset az 1974- es évvégi leltár után történt. Azt követően, hogy Szőke Nagy az utolsó percekben rögtönzött „bizonylatokkal” eltüntette a hiányt; azt követően, hogy a leltározó bizottság tökéletesen rendben levőnek találta a Szőke Nagy szénáját. Halljuk erről őt: „Felvették a valóságos készleteket. Azt összehasonlították a félrevezetett ^meghamisított) kartonokkal. Minimális cukor- és sűrítményhiány jött ki. A cukorhiányt a szemetes cukornak a készletből történt le nem írásával magyaráztam. A sűrítményhiányt a mérési differenciákkal, a citromsaveltérést a pontatlan adagolással. El is fogadták mind.”

Ezzel tulajdonképpen el is mondottuk egy maffia keletkezésének, virágzásának és elhervadásának történetét. Láttuk, hogy a szervezetet távolabbról a borászati anyagok iránti kereslet szülte; a bormellékiek igénye és mohósága virágoztatta föl; még távolabb az országot átfogó szeszszindikátus hagyta élni, és egy véletlen juttatta rendőrkézre. Ti. a megrendelő valóban reklamált, kiderült, hogy hamis a számla, s hamisak a kartonok. A főagronómus intézkedett, és a poraiból feléledt főnix, a leltározó bizottság másodszor 260 q cukornak és 230 hl sűrítménynek a hiányát vette jegyzőkönyvbe. Bűnvádi feljelentés, nyomozás, előzetes letartóztatás stb. Mint a mesében: minden jó, ha a vége jó.

A népmeséi befejezés azonban nem elég ok arra, hogy vidám halotti tort üljünk egy maffia kiemelésén. Ti. ha Szőke Nagy úgy cselekszik, ahogy okoskodik — tehát csak a természetesen képződött felesleget sikkasztja el, amit senki sem keresett — talán ítéletnapig is várhattuk volna a szükségszerűség vonalára eső véletlent. Okoskodása és cselekvése közti ellentmondás azonban idő előtt megbosszulta magát, egy dúvadként viselkedő tolatómozdony képében. E véletlennek az adja a pikantériáját, hogy akkor következett be, amikor Szőke Nagy már időt is kapott az első leltározó bizottságtól a hiba kijavítására. És az is érdekessége még a véletlennek, hogy már-már hajlamosak vagyunk azt esetlegességgé degradálni. Kisarkítva a dolgot: a vasút történetében most fordult elő először, és minden bizonnyal utoljára, hogy megtöltöttnek dokumen43