Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)
levél lesz a fuvarhoz, végül elöntő érvként bedobta a négyjegyű számot, a fuvar tarifáját, a meggyőzés leghatásosabb eszközét. Ez azonban most mellékes. A kiemelt szövegrész a fontos: az, hogy a „becsület” szót is elorozták nyelvünkből a maffiázóink, azúttal a cinkostársi kapcsolat leplezésére. A bíró rutinosan egyszerűsíti lényegükre a kihallgatottak zűrzavaros vallomását, ami nem kevés szellemi erőfeszítést követelt tőle; de miközben jegyzőkönyvbe düny- nyögi a lényegükig letisztított szövegeket, nem veszíti el érzékenységét az árnyalatok iránt: Kovács Attila kihallgatásakor sem. A vádlott arról beszél, hogy Kaskantyú felé menet tudta meg Krupától (az útra Szőke Nagy és Krupa is elkísérte), hogy a 15,5 q sav, amit szállít, a bor egyik alapanyaga. Felháborodott: „Hogy képzeled?” — kérdezte Krupától, s folytatná még a szélvédő üveg mögé rögtönzött melodrámát, de a bíró véget vet annak egy rezignált megjegyzéssel: „Jókor kérdezte.” Az ügyész sosem hagyja szó nélkül, ha a tárgyaláson elhangzó szöveg eltér a nyomozati vallomástól. Gyakran eltér. Ti. a nyomozás és tárgyalás közti időszakban a vádlottak felkészülhettek a védekezésre, megmásíthatták nyomozati vallomásukat, illetve beépíthették védekezésükbe a fiskálisok taktikai utasításait. Az eltérést dr. Rácz sohasem hagyja szó nélkül, de a vádlottakkal folytatott párbeszédeit e tárgykörben csak akkor idézzük, ha a dialógus megerősít halvány sejtelmeinkben, vagy új adalékkal gyarapítja ismereteinket. ÜGYÉSZ: Amikor megindult a nyomozás, Krupa és ön közt volt-e beszélgetés ezzel az üggyel kapcsolatban? KOVÁCS: Igen. 1975. szeptemberében, hajói emlékszem, őt (ti. Krupát) három napra behozták (a rendőrségre). Amikor kijött, szabad szombat volt, emlékszem. Bementem a garázsba, és beszéltem vele. Kérdeztem, hogy mi van ezzel az üggyel? Azt mondta, ez nem olyan nagy ügy, elmegy a többi közt. ÜGYÉSZ: Biztos, kérem? A nyomozás során is ezt vallotta?. . . Nyomozati vallomásában ez áll: „Mi van a mi közös ügyünkkel?” Erre ő azt mondta, hogy erről nem beszélt, nem kérdezték tőle. Ha kérdeznék is, hallgatni fog. Kovács Attila esetében nem a védekezés lélektanába ereszkedünk le. Pilótánk elszólásai szociológiailag érdekesek. Az „elmegy a többi közt” azért érdekes, mert általánosítja a gépkocsivezetőkre az illegális gyakorlatot, a feketefuvarra való készséget, és azt is érzékelteti, hogy belülről nézve ez a gyakorlat szóra sem érdemes. Bagatellizálható. Megvonják a prémiumot?. .. Teszünk rá. Egy-két „svarc”, és a pénzünknél vagyunk... Amikor elhisszük a pilótáknak, hogy praktikusan fogják föl a praktikus világot, nem vetjük el a kivételeket sem, mert vannak, mindig is voltak, már az operett-dal szövegében is: „Önöknél így van, nálunk másképp”; vagyis vállalata válogatja, hogy akár kötelékben, akár egyénileg milyen figurákat mernek maguknak megengedni a pilóták. Aki azt mondja, hogy „elmegy a többi közt”, másik két társával együtt a Konzervipari, Húsipari, Szállítmányozási és Készletező Vállalat (KOHUSZ) alkalmazottja. Nyilvánvalóan sok vállalatnál nem sikerülne a sofőrnek az, amivel például Nyeső nem bukott le. Már délután megtöltötte a kocsiját sűrítménnyel, azután beállt a garázsba, és csak éjfél felé indult onnan. „Azért indultam ilyen későn, mert akkor már nincs mozgás a garázsban. Észrevétlenül ki tudtam jönni”. Tartálykocsival, észrevételenül, az áldóját. . . De most ne háborogjon az olvasó az abszolút vakságon és süketségen, mert most Kovács Attiláért szól a harang. Tovább- kongatása előtt azonban iktassunk be egy krimibe illő mozzanatot Nyeső előadásában. „Az akasztói csatorna hídja előtt várt rám félreállva egy GAZ gépkocsi, az megállított. Egy fekete, alacsony férfi, Jancsi nevű (Gubán) jött oda a kocsihoz és kérdezte, hogy 36
