Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (kisregény, II. rész)
A csoportvezető megfordult, közben mindenkit jól megnézett magának. Megrántotta a vállát, hátrasimította a haját és elment. A csoportvezető után elindult Latorcza Imre is borért. Kalenda gyorsan az ablakhoz ugrott és lekiáltott az udvaron felbukkanó fiúnak, hogy hozzon neki valami harapni- valót is. Éppen ledobott neki egy húszast, amikor észrevette, hogy a mérnök, azaz a telep építésvezetője siet az irodaház felé. Felnézett az építésvezető is az ablakra, látta, hogy Kalenda őt figyeli. ,,Ez hozzám jön”, gondolta Kalenda. — Jöjjenek ide — szólt Bertalan Istvánnak és az öreg csicskásnak. — Úgy látom, hozzánk jön az építésvezető. Bertalan István levette a sapkáját, a térdéhez verte és Kalenda mellett az ajtót bámulva várt. — Jónapot kívánok ... és egyúttal elnézést kérek maguktól — kezdte a mérnök, ahogy belépett a szobába. — Előbb akartam jönni. Sajnos behívtak a városi tanácsra, a pártbizottságra. Nehéz napom volt, de hát most már csinálja az ember . .. Kalenda már kérdezni akarta, hogy „valami baj van?”, és kérdezni akarta azt is, hogy „meg vannak-e elégedve a munkájukkal?” amikor Juhász Tibor építésvezető hozzá fordult. — Mondani akartam magának ... Szerettem volna, ha maga lett volna a csoport- vezető, de nem tudtam keresztülvinni... A mostani csoportvezetőjük csak ideiglenesen került ide, ha megindul a termelés a csarnokban és kész lesz az irodaház, Mireisz Béla lesz a gyártelep szociálpolitikai vezetője. Dehát azt az állást még nem foglalhatta el, ezért került ide. Nem tudták hová tenni .. . Meg kell értenünk a helyieket . .. — Én nem akarok csoportvezető lenni — mondta tétován Kalenda. — Ilyesmire sohasem gondoltam — olyan őszinte volt, hogy Juhász Tibor egyetlen pillanatig nem kételkedett szavaiban. — Tudom. Ha visszamegyünk innen, elintézem, hogy csoportvezető legyen... Látok én . .. Magának csoportvezetőnek kell lenni . . . Lehet, hogy egy komolyabb beosztást is el tudunk érni . . . •— No végre! — szólt közben Bertalan István. — Én már régen mondtam, hogy a Józsi ... — Nem erről van szó! — szakította félbe Kalenda a férfit. — Én azért jöttem ide, hogy az irodaházat tip-top felépítsük ... Ha csoportvezető lennék, akkor csak járnék- kelnék ... — Nincs igaza. Éppen ez az... Minden munkát szigorúan ellenőriztetnünk kell, s ehhez csak a maga hozzáértése felelne meg. Csak magában bízom ... Az istenit! A mérnök egyre idegesebb lett. Otthagyta őket, tapogatta a falakat, elrohant a szoba sarkáig, majd vissza. — Minőségi munkát kérnek tőlünk... Minden második szavuk a minőség! De kivel, hogy az istenbe . ..?! Dolgoznak itt olyan kőművesek, akik tyúkólat falaztak eddig ... Úgy áll a kezükben a szerszám, mintha sohasem láttak volna még ilyet. .. Nekem az előírások szerint kell mindent megcsinálni ... Mert csak úgy veszik át. .. Ha ezt tudom, nem vállaltam volna el az építésvezetést! Jobb lett volna ott, ahol eddig ... Most nem lenne semmi bajom ... Na jó, hát akkor ha valami baj lenne, csak forduljanak hozzám! Elmegyek ebédelni. Kalenda sokáig nézett az építésvezető után. „Vajon miért foglalkozik velem ennyit? Mert ezt is, ezt a minőségi munkát nekem mondta . . . Úgy látom, csak bennem bízik ... Csak bennünk bízik.” Ahogy az építésvezető kiment a szobából, az öreg csicskás megkérdezte Kalendát, hogy hazaugorhatna-e. 80
