Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Gergely Pál: Három Ady-emlék
monda lett volna is, föltétien megérdemli az említést, váratlan eredményéért. Állítólag halom pályamű érkezett be, tekintélyes példányok, mégis a legrövidebb nyerte el a díjat, mindössze két szó, ugyanannak a duplája, köztük kettősponttal: Velence: Velence. Eszemben zsibong az ókori bölcs szava is: kevés művel megyünk be a halhatatlanságba. Mint antológus szívvel-lélekkel esküszöm rá. Nagyon csudálkoztam, mikor Ady rajongói rossz néven vették Kosztolányitól, hogy mindössze harminc-negyven versét tartotta alkotásnak. Csak futólag olvastam sokat vitatott írását, de sejtem, hogy a legeslegnagyobb költeményeket nem megérdemelten emelte ki. Néha így ábrándozom önfeledten: ha valamely földöntúli hatalom egyszer sarokba szorítana, hogy válasszak, vajon a Buda halála VI. fejezetét (Rege a csodaszarvasról) szeretném-e magam alkotásának tudni, vagy Arany többi művét, gondolkodás nélkül az előbbi mellett döntenék. Kosztolányi Halotti beszédéért odaadnám többi írását. így vagyok Juhász Gyula Milyen volt kezdetű remekével. Vajon mért él bennem Ady hat költeménye: A Halál lovai, Az Illés szekerén ciklus nyitánya (Az Úr Illésként elviszi mind...): Imádság háború után, Kisvárosok őszi vasárnapjai; Havasok és Riviera; s a költemények költeménye: Szent Lehetetlenség zsoltára különbül, mint a többi együttvéve, természetesen olyan magaslaton, mint legalábbis a Poe Edgár Hollója. Talán mert egyetemes emberi jelenség a maga nemében mind — dadogom tétován. Igaz, kötetnyit írhatnék róla, de nagy kérdés, vajon sikerülne-e többet mondanom e néhány szónál. Vajon akadt-e már földi lény, aki a gyémánt csillanását meg tudta számolni? Hanem máris érzem, hogy kezdek szólamok felé tévedni, inkább hallgatok tehát. Csak annyit jegyzek még meg, hogy Ady Endre leggyengébb versét is tartom annyira, amennyiből egy népszerű átlag verselő egész írói pályája kitelnék. GERGELY PÁL HÁROM ADY-EMLÉK AZ ELSŐ IFJÚSÁGI ADY-ÜNNÉPSÉGRŐL Összeálltunk 1927 márciusában néhányan, erdélyi származású diákok, hogy Pesten HÍD címmel irodalmi folyóiratot alapítsunk. Másfél éves fennállása alatt bel- és külföldi írókkal, művészekkel tartottunk kapcsolatot, valóságos szellemi hídként szolgálva a humanitárius eszméket. Megtartottuk az első Ady-emlékünnepet. Röviden hadd mondom el, kiket ismertettünk meg a pesti közönséggel?! Már első számunkban Tamási Áron, Nyírő József, Makkai Sándor, Kós Károly, Reményik Sándor és Áprily Lajos írásait közöltük, sőt Kodálytól is kaptunk egy rövid tanulmányt „Mit akarok én a régi székely dalokkal?” címmel. Későbbi számainkban a belföldi írók közül például Kosztolányi és Juhász Gyula szerepelt, de elsők közt csatlakoztak körünkbe a haladó szellemű Bartha Miklós-társasági fiatalok is, köztük az élen Asztalos M. történész, Fábián Dániel orvos, Balogh Edgár, a ,,Sarlós”-mozga- lom szervezője (Szlovákiából) és még sokan mások. Társszerkesztőül kértük Győry Dezsőt Kassáról, Csuka Zoltánt Jugoszláviából és Ajtay Miklóst Párizsból. 20
