Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Beregszászi János: Nagy Kristóf műhelyében
ben, nagy vonalaikban magukban hordozzák az asztal, szék vagy bölcső lehetőségeit.” Vigyázva hántja, vési őket. Csak a felesleget távolítja el. Nagy határozott fejszecsapások, mintha favágót látnék dolgozni. Michelangelo azt mondta, a kőben benne van a szobor. Nagy Kristóf félve nyúl a fához, hiszen már maga a szobor. ,,A fával nem lehet úgy bánni, hogy megrajzolok egy tervet, azután megfaragom. A fán nem lehet erőszakot venni, ő jobban tudja, mint én, mitől függ az alakja, a formája.” Nemcsak faragja a fát; kérdezi. A fa vezeti vésőjét. így dolgoznak ketten, egymást állandóan alakítva, formálva — s az eredmény már mindenki számára egyértelműen mesél. Régen, amikor találkoztunk, szoborterveket rajzolgatott, aztán kifaragta fából. Most ha utazás közben erdős rész mellett megyünk el, izgatottan mutatja: micsoda szobrok állnak az út mellett. Azután amikor kivágják őket, megveszi a hulladékot: az út szélén maradt, elszállítani sem érdemes gyökereket, vagy a már korhadó bel- sejű törzseket, hazaviszi, kiszedi a beteg részeket s az egészséges maradék úgy él tovább, ahogy eddig: faként. BEREGSZÁSZI JÁNOS 85
