Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Szekér Endre: Beszélgetés Weöres Sándorral
W. S.: A Nyugat nagy triászától, akiket a versben említettem, valóban rengeteget tanultam, és közülük kettő: Babits Mihály és Kosztolányi Dezső személyesen támogatóm is volt. Ady sajnos már nem. Őt nem ismerhettem. És sok támogatóm volt Szombathelyen, Pécsett. A szombathelyiek közül hadd említsem Pável Ágoston és Kardeván Károly író-tanárokat, a pécsiek közül Várkonyi Nándort és Lovász Pált, akik tavaly haltak meg elég hirtelenül és elég gyorsan egymás után. És Fülep Lajostól is rengeteget tanultam. 30—40 éven át szoros kapcsolat fűzött hozzá. Sz. E.: „Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört, könnyű szalmán heverni, évezredek fáradalmát kipihenni.” (Merülő Saturnus) Kik voltak külföldi mestereid? A Merülő Saturnus című versed T.S. Eliot emlékének ajánlottad .. . W. S.: A francia költők közül Mallarmét és Pierre Reverdyt említhetem először. Az angolok közül T.S. Eliotot. Ők is mestereim voltak. Eliottal volt is alkalmam az életben néhányszor találkozni. Egyszer Rómában, ahol előadókörúton volt. Ferenczy Béni, a szobrász mutatott be, a feleségemet és engem Eliotnak. Aztán újra találkoztam Eliottal vagy inkább sajnos csak Eliot roncsával úgy, hogy szélhűdés, gutaütés után volt. Ez Londonban történt, a Russel square-en voltunk nála a feleségemmel együtt. Egész más volt, ahogy megismertük korábban eleven, friss személyét, és más volt az a kései találkozás, három hónappal Eliot halála előtt. Sz. E.: A vidéki költői sorsról szeretnénk haliami — Juhász Gyuláról szóló versed idézve: „a ganajdomb és a vágóhíd között a csörgő lánc és a kétségbeesés között hamleti anyám” W. S.: Volt Juhász Gyula életében valami hallatlan feszültség, szélsőség, amit ganaj- dombbal és vágóhíddal, gyöngyvirággal és kétségbeeséssel próbáltam jellemezni. Es azzal, hogy:„hamleti anyám.” Egy férfira azt ,hogy „anya.” Hamlet mondja a királynak, az ő apja gyilkosának, hogy — minthogy benne kell most már tisztelnie szülőjét — tehát így szólítja: anyám. Erre utal ez a furcsa kifejezés, hogy Juhász Gyula a hamleti anyám. Ahogy Hamlet az ő mostohaapját, apja gyilkosát, férfit nőiesíti, így ,ilyen értelemben nőiesedik Juhász Gyula ebben a versben. Sz. E.: „Lassú felhő-árnyék száll a jég fölött nagy, folttá terülve a két part között” (Pesti Dunapart télen) Milyen hatással volt Rád Budapest? W. S..: Hát tekintve, hogy gyerekkoromban is sokszor megfordultam Budapesten, nem volt nekem Budapest újdonság. Úgy, hogy az se tett rám más hatást, mint a vidék. Alapjában véve nekem mindegy volt, hogy Budapest vagy Pécs vagy Székesfehérvár. Sz. E.: „Az okosok ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyói, legyél egyén-fölötti ...” (Ars poetica) Mi a véleményed a költészetben az egyéniség szerepéről? W. S.: Úgy gondol om, hogy a XIX. századi lírában nagyon előtérbe került az egyéniség. A klasszikus, a középkori, a barokk lírában az egyéniségnek ritkán van különösebb szerepe. Egy Catullus vagy Horatius szinte kivétel, akiknél az egyéniség különösebb fontosságú. Az egyéniséget valahogy múlt századi romantikus dolognak érzem, és az egyén- fölöttiséget, valami általánosnak, valami kollektívnek, univerzálismak, kozmikusnak az elérését sokkal lényegesebbnek érzem, mint az egyéniség kifejtését. Mindamellett 6
