Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 9. szám - Sinka István: Versek (Gyászmenet porladó faluk között, Honfoglalás, A szabadsághoz, Vigasztaló síró embernek, Bihari pacsirta siratja Hunyadi Lászlót, A színek gyásza)
Rózsa nevetett rád? és szabadság? és csillag? S nem lett belőle más, csak földi ügy, halott kavargás, miről az Idő beszél, elébed tartván tükrét összetört álmaidnak. Csillag és szabadság! A földön mindenütt arról beszélnek, ahol csak ember él. Tarts velük te is, s megnyugszol egyszer, ha kipattan majd a nagy világrügy, a mosoly, s csillagaiddal együtt azt is ringatja a tenger. BIHARI PACSIRTA SIRATTA HUNYADI LÁSZLÓT... Csia-li! esi! icsi! ini-ni! Kél a nap! — kél a nap! — kél a nap! Lefele! — lefele! — lefele! Lefele csillagok! Le az égről csillagok, madarak! Sikoltsatok! sikoltsatok! Kardot, katonát! kardot, katonát! Gyorsan! gyorsan! Sípot — trombitát! sípot — trombitát! Hunyadi táborát! Védjétek katonák Hunyadinak fiát! Csia-li! esi! icsi! Cselszövő Ciliéi, a gonosz Ciliéi miatt a gaz király — miatt a gaz király fejét leütteti Hunyadi fiának! Szép fejét véteti! testét sírba veti! az ég majd megbünteti! bizony megbünteti! 6 Gyilkos! gyilkos! gyilkos!
