Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Weöres Sándor: Versek (Az oroszlán-csillagkép, Éji átutazó)
WEÖRES SÁNDOR AZ OROSZLÁN-CSILLAGKÉP A piros láng a sötétség szeretője. Az oroszlán nem ragyog magától, hanem az éjszakától. Elrejti arany sörényét, hasztalan a szaggatott kiáltozás a hegycsúcson s minden völgytorokban, hiábavaló a húr éneke, a madár-hangú síp a rengetegben s a zsenge ifjú ligetben, a szita-zörgetés, forrástól sziklafalig a dob-dörgetés, a kérlelés mit ér magányosan valamennyi mellben — Mindenfelé lát, de nem világít. Csak ha végül és kezdettől mindörökké átöleli kérlelve a feketeség, enged titkából: a magasban s a szétszórtan tükröző számtalan mélyben hiány nélkül megszületik a homályos szegélyen pirosán életre kelve. 18
/
