Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Messzi út tanulságokkal (Kirgiziai útijegyzetek)

az erdélyi ácsolt szuszékra hasonló ládákat, hangszereket, s nem utolsó sorban a jurta vázát. Az ácsmester — kirgizül dzsigacs úszta —dolga ma is főleg ennek az elkészítése. A jurtára még később visszatérünk, a fából készült tárgyakról pedig annyit, hogy a kirgizek keze alól kikerült darabokat főleg a célszerűség jellemzi: egyszerű, de szellemes szerkezetek, jó használhatóság, de kevés, többnyire semmi cifrázat. Az esztergált tálakat, kisebb-nagyobb csészéket egyszerű vonalas díszítmény ékesíti, relief-szerű faragás többnyire a jurták ajtóin, ajtófélfáin, padokon, ládákon, gyermekek számára faragott nyergeken található. Bizonyos tárgyakon — pl. hangszereken — gyakorta alkalmazták a különféle (ezüst, gyöngyház, korall, karneol) berakást.

Különleges ága a kirgiz népművészetnek a bőrművesség. Legfigyelemreméltóbb tárgyaikat a teve rendkívül erős, tartós bőréből készítették: födéllel ellátott félgömbvagy hengeralakú csészetartókat, láda- és nyeregborításokat, nagyméretű vödröket, a kumisz tartására szolgáló kétszarvú köökört, a teáskannához hasonló, de ugyancsak a kumiszhoz vagy ajranhoz (vízzel kevert aludttejhez) használt kumurát, a görbe szopócsővel ellátott kiscsikó-cumiztató könököt. Ezeket nyomással, sajtolással díszítették, vagyis a még nedves vagy utólag benedvesített bőrfelületbe hegyes fa- vagy csontpálcikával karcolták, zsinórral vagy előre kifaragott formával préselték bele a mintákat. A kiszáradt bőr megőrizte a vonalakat, ill. a domborítást. Hagyományos holmijaik a nomád életforma megszűnésével elveszítették jelentőségüket, maga a technika azonban — a nemzedékről-nemzedékre öröklődő ornamentikával együtt — ma is él, fejlődik: remek táskákat, irattartókat, könyvborítókat készítenek ugyanezzel a módszerrel.

Ősidők óta használt anyaguk a gyapjúból készült nemez. Jelentősége kivált a múltban volt nagy, hisz magát a jurtát is ezzel borították be, a szó szoros értelmében tetőtől- talpig. Három fajtája ismeretes: az egyszínű, nyers gyapjúból való egyrétegű kijiz, az ugyancsak egyrétegű, de különböző színű gyapjúból mintásra vert ala kijiz (szó- szerint: tarka nemez), s végül az alsó rétegre mozaik-technikával ráillesztett s a minták találkozásánál színes fonállal rávarrott sirdak („szélénvarrott”). Háziiparszerűen ma is foglalkoznak készítésével.

Foglalkoznak ezenkívül az asszonyok háziszőttesek, szőnyegek szövésével, s mint mindenütt a világon, hímzéssel is. Manapság ez a legnépszerűbb kézimunka-tevékenység. Különösen szépek a fekete bársony-alapra színes gyapjú- vagy selyemfonállal, leginkább láncöltéssel, varrott hímzések.

A kirgiz népművészet egyik különleges — általam eddig nem ismert ágazata az ún. csij készítése. Anyagát, technikáját tekintve vegyes műfaj. Alapanyaga egy igen hosszúra megnövő fűféle (erről kapta a nevét is). Ennek erős, egyenes szálait elvágják egyenlő hosszúságúra, vékonyan betekergetik színes gyapjúval, szálanként összeillesztik, gyapjúfonállal a szálakat egymáshoz erősítik, s egy szőnyegmódra fölcsavarható, kiteríthető, de oldalirányban merev tartású, gyönyörű mintás szövetet kapnak. Régente a jurtában használták védő- ill. rekesztőfalnak: spanyolfal gyanánt ez választotta el a ház belső terétől az „asszonyi részt”, ahol a főzőedényeket, élelmiszereket, háztartási eszközöket tárolták. Ma már kevesen készítik hivatásszerűen: használati jelentősége megszűnőben van, főként falidíszként alkalmazzák.

A kirgiz ötvösök — női ékszereken kívül — elsősorban szíjcsatckat, lószerszám- és övvereteket készítettek, ill. készítenek.itt is megfigyelhető a népvándor láskori magyar művészettel való rokonság. Általában számos párhuzam fedezhető fel a magyar népművészettel. Erre századunk egyik legtehetségesebb — Szovjetunióba emigrált — magyar szobrásza, Mészáros László figyelt föl először. Hosszú és termékeny éveit töltötte Kirgiziában, s az ő kezdeményezésére kezdték alkalmazni a hagyományos kirgiz népi ornamentikát a modern építőművészeiben. Büszkén hallottam ezt kirgiz barátaimtól, s azt is, hogy ő rakta le a szobrászképzés alapjait e középázsiai országban. A

11