Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 5-6. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (3. rész: Török iga alatt)

két faluban megmutatják, hol van a Dózsa-jószág, a Dózsa-telek, a család egykori birtoka.

Ha a történeti események sorrendjében haladunk a következő jelentős pont a mohácsi csata. Csakhogy a paraszti-népi emlékezet nem tartja tiszteletben a kronológiát — ezt később is tapasztalni fogjuk —, és elfeledkezett Mohácsról is. Folkloristáink megkísérelték összegyűjteni az idevonatkozó szájhagyománybeli emlékeket, de nem tehettek mást, mint megismételték Kisfaludy Károly elégiájának két sorát:

Hantra dűl a pásztor, s fütyürészve terelgeti nyáját,

és nem tudja, kinek hőspora nyugszik alatt.

Pedig, hogy lehetett folklórja a mohácsi eseményeknek Szerémi György tanúsítja. Ő írja le, hogy a „táncos király” nem is a Csele-patakban lelte halálát, hanem a csata estéjén a torzsalkodó főurak számon kérték tőle az ország elvesztését, veszekedés közben szúrta le Szapolyai János öccse, György. Ez a történet még a pletyka és a folklór határán áll, de a II. Lajos eltűnését követő titokzatosság alkalmas lehetett mondaképződésre.

Különben csak néhány határnév sejteti acsatát Mohács közelében.Például Sátoristye, ahol talán a szultán sátra állt, vagy a Törökhalom, amiről ugyanezt mesélik. A Törökkút pedig ivóvízül szolgált volna Szolimánnak. Ezeknek azonban egyike sem különleges, mert ahol hazánk területén a törökök csak rövid ideig is megfordultak, se szeri, se száma a velük kapcsolatos dűlőneveknek: Basa, Basaalja, Basagödör, Basahalom, Bégpatak, Kádia, Kisbasa, Törökföld, Törökfok stb. Nagyobb helységek között is akad, amelyiknek a neve rájuk emlékeztet. Törökszentmiklóson és Törökkopányban ők építettek végvárat. Törökbecse és Törökkanizsa pedig arról tanúskodik, hogy a Temesköz még akkor is oszmán uralom alatt állt, amikor már a Bácska is fölszabadult (1699— 1718).

A törökök bőven előfordulnak közmondásainkban, szólásainkban, nyelvi fordulatainkban is. „Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jóbarátok.” — írja Arany János „A fülemile” című versében a pörösködő Péter és Pál gazdáról. Mondják is sokfelé: „Megverte a török átok,” azaz rossz szomszédja van. Az ilyen ember voltaképp „törököt fogott”. Csupa kellemetlen dolgok, hamisság, lustaság vannak a törökre utaló szólásokban. „Eldicséri, mint a török a lova farkát”, — ugyanazt jelenti, mint „a cigány is a maga lovát dicséri”. „Húzza, halasztja, mint a török halálát”, vagyis nem siet kötelessége teljesítésével. Lehet, hogy sohasem teljesíti,azaz,,meglesz a törökök húsvétján.” A lusta, sokat alvó emberre mondják, hogy „kialussza a törököt a várából”. A basák is megkapják a magukét: „török basa, nagy a hasa” — csúfolják egymást a gyerekek. „Úgy él, mint a török basa” — pöffeszkedik a jólétben, a gazdag parasztot pedig vidékenként basaparasztnak is nevezik.

Szerepelnek gonosz törökök gyermekmondókákban, és a török császár marad alul a kiskakassal szemben, akitől hiába vette el a gyémánt fél krajcárját, végül maga járt pórul.

A török figurája megjelenik a népszokásokban. Például Mádon a szüreti felvonulásban ijesztő módon öltözött törököket láthatnak a nézők. Érsekvad kerten (Nógrád megye) disznótorba járó maskurák, a Sopron megyei Gyalókán pünkösdölő kisfiúk, a karcagi lakodalomban álarcos legények öltöznek töröknek. Hajdúszoboszlón hagyományosan óriási lármával, karikásdurrogtatással, harangozással köszöntötték a szilveszter estét. Zalaegerszegen pedig a nagyszombat esti -húsvéthajnali határjárás zajlott éktelen lármával. Mindkét szokás valaha gonoszűző mágikus cselekmény volt, de már évszázadok óta a törökök fölött aratott furfangos győzelem emlékeként ünnepük.

Itt is, ott is megmutatják a hajdani csatahelyet, s erre legtöbb esetben az illető határrész dűlőneve is utal. Ilyenek mint például a Törökvágás, Törökles, Törökszállás, Tö94