Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Regényrészlet)
A mérnök Kalendára pillantva azon gondolkodott — hirtelen jött az ötlet, igaz, gyorsan el is vetette —, hogy jó lenne tegeződni vele. Egykorúak lehetnek, pár napja ismerik egymást, de most egy félévig mégiscsak együtt dolgoznak. Kalenda észrevette a férfi zavarát, a pohárért nyúlt, majd meggondolta magát és öntött Latorcza Imrének a kancsó alján levő borból. Aztán öntött a mérnöknek is. A mérnök megköszönte, majd hátrafordult és a bejárattól kissé balra az összetolt asztalok vendégeit figyelte. Három asztalt tettek szorosan egymás mellé, tíz-tizenkét- vendég ült körülötte: fehér inges, nyakkendős helybeliek vacsoráztak ott. Kalendá- nak és a fiúnak feltűnt, hogy annál az asztalnál csak férfiak vannak, csak isznak, állandóan szorongatják, emelgetik a poharaikat, megállás nélkül koccintgatnak, ölelgetik egymást és szakadatlanul a pincér után kiabálnak. — Nézzék — kezdte újra a mérnök — én már többször voltam itt, nagyjából ismerem a viszonyokat... Kalenda és a fiú nem értette, hova akar kilyukadni a mérnök. — Mi ugyebár dolgozni jöttünk ide — folytatta a fiatal mérnök — tehát amíg itt vagyunk, ez a legfontosabb ... — A dohány miatt jöttünk ... Melózunk ... megkapjuk a pénzünket, amit ígértek ... igaz? — fordult Kalendához a fiú — Józsi. Kalenda bólintott. — A pénz meglesz, természetesen — mondta a mérnök — Csak arra kérem magukat, hogy lehetőleg magunk között beszéljük meg, ha valami probléma adódna ... — Oké — válaszolt gyorsan Latorcza Imre, de valahogyan nem illett most ez a szó ebbe a társalgásba. — Nézzék — a mérnök ismét az összetolt asztalok felé nézett — én nem akarom lebeszélni magukat arról, hogy a helybeliekkel barátkozzanak ... — Mi nem diskurálni jöttünk, hanem dolgozni... így gondolja ezt Bertalan István is — válaszolt gyorsan Kalenda. — Persze ... Minél hamarabb fejezzük be a munkát, aztán usgyi vissza — a mérnök erőltetetten nevetni kezdett. Érezte, hogy nem kellett volna most erről beszélnie. — Hát nem téma ez — mondta gyorsan Latorcza Imre — mi megkeressük a kis pénzünket. És... szóval, hogy hova megyünk, mire költjük, az a mi dolgunk... Együtt vagyunk, megvan a mi társaságunk... — Persze, persze — nyugodott meg a mérnök. — Én túlságosan óvatos ember vagyok. Pedig erre itt nincs szükség ... Arra gondoltam, hogy nincs értelme felesleges bonyodalmakat előidézni... Csak ennyi... erre gondoltam a helybeliekkel való barátkozásnál... — Megvédjük mi egymást — Latorcza Imre egyszerre olyan kisfiúsán mondta ezt el, hogy elnevették magukat. A mérnök még meg akarta őket hívni egy-egy üveg sörre, de nem fogadták el, mondván ,,mi Pesten is, meg itt is, de a világ végén is, csak bort iszunk vacsora után ...” — Akkor továbbra is bort iszom én is — válaszolt mérnök és figyelte a pincért, hogy egy üveg bort rendelhessen. 27
