Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Regényrészlet)
— Jó lovak — törte meg a csendet Latorcza Imre. A fuvaros a lovaira nézett, majd a fiúra. Bólintott. — Szeretik a zabot? — kérdezte a fiú. — Szeretnék, ha volna — szólalt meg a fuvaros. Kalenda valahogyan furcsállta, hogy ugyan őszül már, de „nem lehet több negyvennél, lehet, hogy fiatalabb is ..Es feltűnt neki az is, hogy a férfi nadrágja frissen vasalt, s olyan négyszögletű karórája van, amilyen még sohasem látott. „Ez valami búváróra lehet”, gondolta Kalenda. Aztán eszébe jutott az is, hogy megkérdi: hova viszi a homokot? De gyorsan letett róla; „oda viszi, ahova viszi, az ő dolga .. A fuvaros még mindig nem kezdett hozzá a rakodáshoz. A lapátnyél végére támasztotta az állát, bámulta a homokot, a nyugalma — Kalenda legalábbis így ítélte meg — mintha erőltetett lenne. Végül aztán Kalenda is megszólalt. — Maga idevalósi? A fuvaros nem válaszolt, közelebb jött, a lapátot maga után húzta, megállt a két férfi előtt, majd kezet fogott velük. Bemutatkozott, de olyan halkan mondta a nevét, hogy nem értették. — Homokot szállít? — kezdte a beszélgetést Kalenda. — Azt, azt — válaszolt a fuvaros. így, közelről, a fuvaros arca fáradtnak látszott, a kezét a karját úgy mozgatta, mintha valami láthatatlan erő húzná lefelé. Volt azonban ezekben a mozdulatokban valamifajta választékosság, s mindezt tetézte még az is — ezt Kalenda is észrevette — hogy a fuvaros nyakláncot hordott, kigombolt ingéből kicsúszott a lánc, a nagy kereszt szinte uralkodott a mellkasán. Kalenda előbbre lépett, a stráfkocsi oldalán elolvasta a feliratot: „Mendel Péter, fuvaros.” — Szóval maga fuvaros? — kérdezte Kalenda, mert hirtelen nem akarta elhinni. — Igen ... amíg az építkezés tart, ideszerződtem. Aztán mindig akad valami ... — Akkor sokat fogunk találkozni — nézett a fuvarosra Kalenda. — Maguk jöttek az irodaházat építeni? — kérdezte. — Mi. Igen — válaszolt Kalenda és intett Latorcza Imrének, hogy indulnak, otthagyják a telepet. — Hát akkor jó munkát — fordult meg Kalenda. — Úgy látszik, minket csak holnap akarnak észrevenni — tette hozzá. — Holnap jönnek a többiek, a beruházóvállalattól, az építővállalattól ... Holnap jön egy mérnök is, ő lesz itt a vezető — mondta a fuvaros és indult, hogy végre elkezdje a homokrakodást. — Na, most bemutatom neked H-t. így ebben a ruhában ne menjünk be abba az üvegcsodába, de ha átöltözünk, akkor meghívlak ... — magyarázta Latorcza Imre már a telep kapuján kívül. Kalenda nem figyelt rá, a fuvaros járt az eszében. „Érdekes ember lehet.. Az épülő gyártól nem messze egy élelmiszerboltot találtak. Latorcza Imre bement, vett két üveg sört, s amikor kijött, nagyot nevetett, mert az ajtón, a kilincsre akasztva egy sörnyitót fedezett fel. Kinyitotta a két üveg sört, aztán megfricskázta a sörnyitót, gondolatban megdicsérte az eladókat, majd intett Kalendának, hogy menjenek az üzlet háta mögé, üljenek le a fűre és ott igyák meg a sört. — Az istenit a hülye fejünknek — magyarázta a fiú, miután ivott a sörből — idejöttünk egy faluba ... Jó kis kirándulás ... Olyan itt az élet, mint egy tanyán ... Nézz ki az útra, egyetlen embert nem látsz ... — Dehát azt mondtad, hogy az üvegpalota ... — kezdte Kalenda. 22
