Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Vajda János: Clique és claque (Tollrajz) - Seres József ismertetőjével
VAJDA JÁNOS CLIQUE ÉS CLAQUE Tollrajz Csodálatos valóban, minő hatalommá lett Magyarországon a „clique” és „claque” — a pajtáskodás s a tapsoncsereg. E két tényező szerepel és dönt nálunk ez idő szerint a politikában, az összes közéletben — s mint első helyen kellett volna említenünk — az irodalomban is. Beavatottábbak tudják, hogy a politikai élet országos jelentőségű mozzanatainak nagy része mily jelentékeny mérvben vihető vissza a cl ique-re, mely ott tanyázik a politikai pártok bő keretében, uralva a helyzetet, intrikálva szüntelen és tagjai számára iparkodva kiaknázni a viszonyokat és körülményeket. A clique buktat és csinál nálunk minisztereket, tölti be pártfogoltjaival a legjövedelmezőbb állami hivatalokat, szerez hírnevet, vagyont, kitüntetést tagjainak és intézi a coulissák mögül a nagy politika valamennyi szálait — megtapsolva a saját claque-ja által. Azaz hogy olykor claque-ká válik maga a clique, amint beáll a szükségesség valamely „pajtás” érdemeit kihirdetni lármás hangon urbi et orbi. Mert ehhez a clique fölségesen ért. Barnum, a humbug nagymestere, a reclame-csinálás tekintetében még tanulhatna egy kis tudományt a magyar politikai és irodalmi clique-ektől. „Egy valamennyiért és valamennyien egyért” — ez elv következetes szem előtt tartása által uralja nálunk a clique a helyzetet. Az,.esprit de corps” ritkábban volt valamely társulatban erősebben és öntudatosabban kifejlesztve, mint közéletünk fölszínén úszó clique-jeinkben, hol minden ember a másik kezére dolgozik, jól tudva, hogy a többi kezek ismét ő érette működnek. A leggyengédebb reciprocitás, ami emberek között képzelhető. Csak szerencsével és ismeretséggel kellett bírni egy bizonyos kormánypárti clique-be való bejutásra, hogy föltálalva álljon az ember előtt hírnév, méltóság, nagy szerepkör s a gyors meggazdagodás lehetősége. Válogathattál bennük ízlésed szerint, mintha ugyanannyi tál étellel lett volna dolgod, sőt részesülhettél volna valamennyiben, ha nagyon kedvére jártál a „pajtásoknak” és nem féltél megterhelni gyomrodat a sok jóval. E clique osztogathatott mindent, barátságosan és ,,en compagnie” osztva föl egymás között a hozzá legközelebb álló egyiptomi húsos fazekak zsíros falatait. Az notórius dolog, hogy eddigelé miniszter, államtitkár, legfőbb ítélőszéki és királyi táblai bíró, színházi intendáns, akadémiai tag és mindenekelőtt igazgatótanácsos nem igen lett még valaki, ha csak e clique körébe vagy pártfogoltjai közé nem tartozott. A „krach” előtt gombamódra fölszaporodott részvénytársulatok egész bőségszaruját bírták az igazgatótanácsosoknak e clique körében, mely valóságos dépot-ja lön a szédelgési irányba terelt nyervágy újabb meg újabb részvényvállalatainak, ki- apadhatatlanul szállítva számukra az igazgatótanácsosokat. Volt és van e „pajtásszövetség” tagjai között akárhány, aki hét-nyolc társulatnál vállalta el e jövedelmező sinecurát, legkevésbé sem kívánkozva a tövises miniszteri székre, melyért cserébe kellett volna adni a sokkal többet „hozó” igazgatótanácsosi állásokat. E tekintetben maga a clique nagymestere jár elől irányadó példával, ki minden miniszteri combina- tióból a „megrongált egészség ürügye alatt” mindeddig óvatosan tudta kibonyolítani személyiségét. Va, polisson! Hanem azért a nagymester és legbefolyásosabb intimusai az elvakított közvélemény előtt cincinnátusi önzetlenség és antik szerénység hírében állanak. Az valóban meglepő jellemre is mutat ez egoistikus korban, hogy akadjanak a legterjedtebb politikai és 10
