Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 5-6. szám - Az írás megbékítő hatalma Sütő András-sal tűnődve az idő felett - (Az interjút készítette Ablonczy László)

írói tapasztalataim is gyarapodtak persze. Egyiknek tekinthető, hogy a gondolat és a cselekvés egységének megteremtése milyen rettentő nehéz a színpadon. Hogy a gondolat elragadhat a prózában, elragadhat a regényben, de nagyon veszélyes a színpadon, ha felbillen a gondolat és a cselekvés egyensúlya. Bizonyos színpadi látásmódot is sugall az embernek a színpadi játék; ott érezni igazán, hol marad le egyik a másiktól. Egyebek között épp a gondolat rovására. Én nem tanultam dramaturgiát, nem tanulmányoztam recepteket, nem foglalkoztam színpadtechnikai kérdésekkel, darabjaimban elsősorban a magam ösztönére alapoztam. S épp ezért lehetséges, hogy a gondolat és cselekvés egysége nem mindenütt teljes. Például a „Lócsiszárban” némely helyen a forradalom jogosultságáról, illetve jogosulatlanságáról Kolhass—Nagelschmidt csatája, vagy Kálvin bizonyos fejtegetéseiben a reformáció lényegét illetően.

Az idő engedékenységén múlik most már, hogy ezek a tapasztalatok és tanulságok az újabb művekbe beépüljenek.

Könnyebbedtek-e az álmok? — ahogyan az édesanya ígérte, Berta néni Pusztakamaráson a szülői házban válaszként a maga álmairól beszél. A nyugtalan éjszakákról; az elsők egyikéről, amikor a dunnával megpakolt szekér Sármás felé eltűnt a szemhatárból, s az anyai sejtelem érezte talán, hogy a féltő karok öleléséből milyen messzibe vesző utak vezetnek. Nyugtalan volt most is ezen a márciusi vasárnapon; mert megmozdult a föld, s a kedves fiú útjai oly gyakorta vezetnek a fővárosba. S az anyai gondolat hazaszólító ereje délutánra meghozta fiát. Aki immár ötven esztendővel a háta mögött az időnek bármiféle szorításában, földúton is akár, mindég hazafelé tart. E hazatalálásban legyen része még nagyon sokáig!

Marosvásárhely, 1977. március 15.

(Az interjút készítette: ABLONCZY LÁSZLÓ)

7