Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (Második rész: Meghalt Mátyás király, oda az igazság)
mihelyt meghala, minden ember ottan dicsérni kezdé őtet. Mert mindjárt meg kezde bomlani a békesség az országban. Ottan megelevenülének a törökök is, az ország egyik nyavalyából a másikba esék. Akkoron kezdé minden ember megismerni, micsoda jeles fejedelem volna az Mátyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: — De csak élne Mátyás király! Bátor minden esztendőben hétszer róná meg az országot!”. Az erőskezű, a központi hatalmat kiépítő király, aki torzsalkodó főrendjei közt rendet teremtett, és hadjárataihoz meg fényes udvartartásához sokszori „rovásokkal”, adókkal szerezte meg a fedezetet, különösen népszerűtlen volt a nagybirtokos nemesség körében. Pártot is ütöttek ellene. Halála után azonban az országra zúduló szakadatlan háborúk, török dúlások, társadalmi mozgalmak füstjén és lángján túlról egyre inkább aranykorként világított át a békét és rendet teremtő Mátyás uralkodásának ideje. Az igazságos jelzőt is ekkortájt kaphatta a történelmi emlékezetben. Ennek a szólásnak, hogy „Meghalt Mátyás király, oda az igazság” — a 16. század második feléből származnak első hiteles írásos emlékei. Dés város levéltárában volt egy oklevél, amely ben 1506-ban II. Ulászló inti a sókamara grófját, hogy a bányászoknak fizesse meg, amivel tartozik. Bizonyára nem volt foganatja, és pár évtized múlva a leveleket rendezgető tisztviselő keserűen rájegyezte az okmány hátára: „Meghalt Mátyás király, elkölt az igazság”. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1657-ben „Mátyás király életéről való elmélkedések” címmel írt munkájában a három részre szakadt ország fénykorára emlékezik. Követnivaló példaként állítja olvasói elé Hunyadi Mátyást, a nemzeti királyt. Ezek az évtizedek és a Rákóczi-szabadságharc ideje fénykora volt a nemesi Mátyás-kultusznak. Dicsőséges és hatalmas uralkodóként jelent meg a király, aki minden szomszédját hódoltatta és rendben kormányozta az országot. Kétségtelen erősen különbözött ez a kép a népi Mátyás-alaktól, aki földönjáró, fizikai munkát kedvelő, furfangos figura. Bármilyen kaland megeshet vele, a kezére üthetnek, ha illetlen, de még a hátát is elverhetik, ha úgy hozza a sorsa. Bizonyára ez az oka hallatlan népszerűségének, mert a magyar nyelvterületen alig van vidék, ahol ne mesélnének róla. Gazdag Mátyáshagyományunk évszázadokon át gyarapodott, színesedett népkönyvekből, ponyva- irodalomból, történeti munkákból, szépirodalomból és népi képzeletvilágból egyaránt. Ma is eleven. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 96
