Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Zalán Tibor: Teleírt idő (Vers)
kokat rögzíthesse. Aztán kimerültén elnyúlt, behunyta a szemét. A másik asszony azonban a fülére igazította narancsszín fürdősapkáját és elindulta másik férfi után, miközben a talpáról hajamra pergett a homok. ZALÁN TIBOR TELEÍRT IDŐ Ölek, ölelések, ölések hason fekvő meztelen kések Ölek ölelése-------már késő! Szobroz az Idő, ront a Véső éjbe nyúlnak, hol holdak és holtak kavargóznak és rothadoznak hogy asszonyokból kiszülettünk menetelő vasasok lettünk égbe döfődnek, hol úr az Űr a világnyelven-bőgő Saussure! gyomron-döngő léptűk — hej, szavak hull az Űrből ránk a salak Virágok, varangyok görögnek hinnéd szirmos csillag-rögöknek alkotásaink alkudások szerelmeink is pusztulások őket, hinnéd hold-zúzaléknak — húztak a holtak vérben hét nap! kinek ölébe oltárt rejtünk imák helyett rá sebet ejtünk — Fároszok és Falloszok könnye olvadt gyertya csöppen szemünkbe Ölek ölése: ez — századom Nemzedékek kaparó-vason rezzen, rozzan, sercegve alvad van még ember Ember-hatalmad? előre megy nem hátra a Rák hullákat hordoznak az anyák Válások, vallás, vallatások tüdőben hörgő hallgatások méhükben és zengő méheket mert ordító véres életet Nagy halálokhoz árnyék-súgók gyémántos esők, szelek, zúgok a száraz odvak nem hordanak Törekvések, megtöretések meztelenül hasalnak a kések Mondd, kire gyűlölködsz, Torz Alak? lökik magukat bordák közé gyűrűs szívhez, duzzadt máj fölé Az Embert csalánerdők rejtik. kibuknak szádból is vérbe vonva s mindenre jön a bomba, BOMBA! A tárgyak, fák, füvek és bokrok elmennek majd és elfelejtik 35
