Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása

nikus funkciójával. S ha most létrejönne egy piktografikus világírás, a korszerű istenséget ábrázoló jelt, amely összeköt fajokat, népeket és embereket, a telefonkagyló rajzát a telefonszóval neveznék meg, s azt minden nép a maga módján ejtené: hello, allo, halló. . .

Folt a napon

Láttuk, mint terjedt el a tárgyszerű jelhez tapadó szó. Semmilyen más jelentést nem kap, mivel a jel túlságosan konkrét és nem szorul magyarázatra.

A szókölcsönzés mechanizmusai húsz, harminc, sőt több évszázad alatt sem változtak meg. Legeslegkorábban, az emberiség hajnalán, amidőn sok nyelv épp hogy belekezdett szótárába, a szó úgy érkezett, mint a nem-konkrét, absztrakt je'kép megnevezése, s az írott kép magyarázata jóvoltából nyert helyi, szabályszerűen új értelmet. A hieroglifák (ideogrammák) következtében elveszett, de lenyomatát megőrizte az a szó, amely a hieroglifa elnevezéséből született. Az absztrakt képírás gyarapította a nyelvet, az absztrakt-mechanikus írásrendszer (a betűírás) fékezte az élő szókészletek fejlődését. Minden megszentelt hieroglifa, a vallással együtt vándorolva, az írás papjainak jóvoltából, a jelképnek az őáltaluk történt költői megfejtése által az új fogalomszavak százait szülte.

Vizsgáljuk meg példaként a nap tiszteletreméltó egyiptomi-kínai hieroglifájának (kör, közepén ponttal) rövid történetét. Egyiptomi elnevezése: ,,ra”, az óhéber és görög forrásokból ismeretes. Az ókínaié (i. e. másfélezer évvel, In korszak): „re" (rja).

Az ősi emberi civilizáció e két szélső földrajzi pólusa között különös aktivitással használták ezt a jelet a napimádók — a sémiek. Elterjesztették Európában (a rómaiak, görögök és szlávok között), Indiában, Iránban.

Több sémi nép résztvesz az egyiptomi ,,ra” jel elsajátításában. A feldolgozás nyomait a törzsi istenek elnevezéseit képviselő bibliai nevek őrzik meg. Az i. e. előtti 1. évezredben a júdeaiaknak alávetett törzsek istenei a bibliai genealógiai hagyományban az Izrael judeai főisten után következő helyet foglalták el. így lett az ő kedvenc felesége Ra-il, elsőszülött fia pedig Ra-ben.

Az „A" dialektus nem elemzi a szent jelet, s azt egészében elfogadva Ra-ilnek, azaz Ra-istennek nevezte. Ennek a törzsnek nem sikerült a maga nem-konkrét istenét a világban szentesítenie. Nem tulajdonítottak jelentőséget a foltnak a napon, nem magyarázták meg annak időszerűségét, így ez a név népszerűtlenné vált a nem-sémi népek körében. Nem bíztak ebben a hitben. A természetes kép elszakadt a grafikaitól. A foltos nap nem megállapítást, hanem magyarázatot követelt.

A ,,B" dialektus papjai ebben az irányban léptek előre. Megszabják, hogy a pontot a körben a nap fiának kell tekinteni, vagyis az ősatyának, akitől a törzs származott. Egyeneságú leszármazottai a nép vezérei, a legfényesebbek. Ez a magyarázat vert gyökeret a Ra-ben — Ra fia elnevezésében. A sémi nyelvjárások írásalkotói által felfogott örömteli felfedezés, amely megmagyarázta a napfolt eredetét, ösztönzést adott a napimádó vallásnak, s egyéb — leginkább indoeurópai — kultúrák köztulajdona lett. (Nyelvjárási alakok: Ra-bin, Ra-min, Ra-men, Ra-man, Ra-maan, Ru-ben stb. Pl. a pogány germán isten, Robingut (gott) és az indiai Ramin-dev nevében).

Az indoeurópai nyelv- és írásalkotók továbbfejlesztik a jel és a név szemantikáját, globalizálva annak jelentését. A pont a körben pedig — a világ választott népe, a kiválasztott állam.

A sémiek elhozzák a jelt, elnevezést és a jelentést a szláv kultúrákba. A szláv társadalmak azonban abban az időben még nem voltak készek ennyire elvonatkoztatott eszmék befogadására. Filozófiájuk természetközeli volt, s ily absztrakt fogalmak: isten, állam nem egycsapásra gyökereznek meg a tudatban. Költőik egyelőre naturalisztikusan, konkrétan gondolkodnak, a kicsiny írásos jelt méretének megfelelő természeti formákra vonatkoztatva. Az orosz nyelvben pl. olyan törzsszavak gyűltek össze, amelyek szemantikájukban megőrizték a jel leírását: rja-bina — 1. pont az arcon (himlőhely), 2. kicsi piros bogyó (berkenye; a nap színe és formája); ru-mjan — a nap színe (piros); re-ben, rebja — pont a körben (has, anyaméh); ru-bin (napszínű kristály); ra-meny (kerítés, körvonal; innét -— rama; ra-ben > ra-bi > rab — a legkisebb társadalmi egység. (A pont leírása. Következésképp a kör akkor már a család, a nemzetség jelképeként értendő.)

A szláv reprodukciók többsége a nap nevét lágy magánhangzóval őrzi meg(rja,rje) csupán kettőben44