Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása

d) A főnév tagolatlan is lehetett. Az ige tőalakja (imperatívusz) főnévként szerepelt. E jelenség maradványai élő nyelvekben is fennmaradtak. Pl. a kazahban:

toj — 1. lakj jól, 2. lakoma; üj — 1. emelj, rakj föl, 2. ház.

(V. ö. orosz példákkal: laj, voj, celj, sztroj).

A továbbiakban a főnevek szuffixumokkal képződtek; üjü — halmozni, üjük — csomó, ujma — csomó.

A sumérban mindkét esetre van példa: ur — város, uruk — város. A ru — építeni ige közelisége megengedi azt a föltételezést, hogy az infinitívusz ebben a formában szerepelt: uru, az imperatívusz pedig így: ur. ''

e) Ezért különbözik egymástól nyelvtani jelentése szerint némely türk és sumér lexéma: sag (sab) — közép (sumér);

sak (sab) — hasítsd, vágd félbe )türk);

szik — csapás, ütés (sumér);

szik (szűk) — üss, vágj (türk);

kur — hegy (sumér); kur — emelj (türk);

ur — város (sumér); ur — építs (türk);

es — ajtó (sumér); es — vágj nyílást; nyiss (türk);

tir — élet (sumér); tir — élj (türk).

f) A sumér szó sajátos szerkezete: „prefixum + szótő”. A türk szó más tervrajz szerint épül föl: „szótő -f szuffixum”. Ezért is különböznek egymástól az olykor azonos téglákból összeállított konstrukciók: niki dingir — istenhez tartozó (sumér), tengir-niki — istenhez tartozó (türk). A türkben a -niki önálló lexikai jelentéssel nem rendelkező képző. Asumérban a niki külön lexémaként jelentkezik „dolog, tárgy” jelentéssel és mint birtokos képző.

g) A modell mondattani struktúrájának meg kell ismételnie a lexikait. A régi nyelvekben a szó mondatként épült, lényegében mondat is volt.

A türkök átvették a mondattani modellt: „jelző + jelzett szó” azaz másszóval: „segédszó + tőszó”), a sumér szókészletben viszont fölfedezzük az őstörök modellt: „jelzett szó -j- jelző” (azaz „tőszó + + segédszó”). V. ö.: „ug-ken” — népgyűlés („nemzetség-széles”) — sumérban fönnmaradt őstörök szerkezet. Ellenkezőleg: „ken-ug” (szintén „széles nemzetség”) — sumér szerkezet a türkben. Vagy: kir-szikil — „leány tiszta”, szilik kyz — „tiszta leány”.

h) A „szótő + szuffixum” mintájú szerkezetek a sumérban esetlegesek.

Némely sumér esetvégződés kínálkozik a türkkel való egybevetésre. Pl. a részeshatározó eseté: „ra”. Az orhon-jenyiszeji emlékek szövegeiben a „ra” még produktív.

Az esetvégződések többsége a sumérban elpusztult, s a kutatók bizonytalanul azonosítják ezeket, így az illativus ragjának a ,,da”-t tekintik, az ablativusénak pedig a „tan"-t. Egy térben és időben egyaránt szomszédos nyelvben (a hurritban) a sumérral való érintkezésnek sok pontját fedezték föl. A sumér formánsok rekonstruálásakor fontosak azoknak a nyelveknek a tanúbizonyságai, amelyek vele egykor kölcsönhatásban voltak. A hurritban a „da” az illativus ragja, a „dán” az ablativusé. E két eset a legősibb az altáji nyelvek rendszerében is. V. ö.: ,,-da” — illativus (köztör.), ,,-dan” — ablativus (köztör.).

Összegezve: nem minden egybevetés bizonyulhat meggyőzőnek; a további kutatások valószínűleg bebizonyítják némely megegyezés véletlenségét, de az anyag alapjában alátámasztja — nézetem szerint — a sumér és őstörök nyelv kulturális rokonságának hipotézisét. A kultikus szókészletnek megvan a közös rétege.

A fő dolog, amit el akartunk érni: ezek a példák — mint első, elmosódó nyomok — a török nyelvek és a sumér teljesebb összehasonlító tanulmányozására serkenthetnek. Ez fontos feladata lenne a turkológiának, amely eleddig egyetlen — összehasonlításra való — ősi forrást sem talált, és nem is keresi azt, minthogy szentül hisz tanítóinak kinyilatkoztatásaiban, akik az effélék lehetetlenségét bizonygatják.

A szótag átépítésének törvénye

(Az ítéletek határozottsága ellenére ezek nem következtetések, csak elmélkedések)

1. Mielőtt belefognánk a szókészletek összehasonlításába, meg kellene fejtenünk az adott nyelvek szótagképleteit. A szisztémák: „magánhangzó — mássalhangzó” (zárt szótag), „mássalhangzó — magánhangzó” (nyílt szótag). Jelöljük ezeket feltételesen így: „AB” és „BA”.

2. A nyelvi inerció (tehetetlenség) arra törekszik, hogy kölcsönzéskor átépítse az idegen szótag- struktúrát. A türk nyelvekben erős a tendencia a zárt szótagra. A sumér kinyitni igyekszik a szótagot.

3. Az idegen struktúra átépítési folyamatának mechanikája a következőképpen működik.

23