Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Bella István: Cicelle-köszöntő (Vers)
BELLA ISTVÁN CICELLE-KOSZÖNTŐ * láz is, meg oáz is a Cicelle-oázis. Ha nagy franc lennék, s francia, nem rivallna szia-ia, de kis parisienne oá, s ráadásul quatre fois. Dokument is jeszty! Voilá! ,,Nous parlons en Saint Fran§ois!” ami magyarul ígyen perdül: ,,Beszélünk (Assisi) Szent Ferencül!” — s mellékesen ó-felkredencül. Meg fűül, fául, és virágul, egy kicsit szántó piroskául, s tájszólásban vasul, s istvánul. S ha egy madárcseresznyefán bagolyul tanulna netán, vagy délutánul, oduul, vadludas alkonyatul, nem csodálkoznék— pourquoi?! — hogy a csodát kuporgatá. Hisz alig vannak legfelül, kik megtanultak emberül, csodául és Cicelleül. Ezért aki hiszi-piszi, annak írásban adom, ici: (esküdve a fő verstani lényre, ki tud csacsintani, csin- és kacsintalantani) Az igazat fogom vallani! ,,A Cicelle-oázis iáz is, meg oáz is" Szigliget, 1977. január 18. * Szántó Piroska névnapjára